2012. március 7., szerda
Az Országgyűlés tavaly nyári döntése értelmében, visszaállítják a budapesti Kossuth teret az 1944 előtti állapotában. Ezzel összefüggésben merült fel, hogy az ott található szobrok egy részét elszállítják a térről. Különösen nagy ellenkezést váltott ki baloldali-liberális körök részéről Varga Imre Károlyi-szobrának az áthelyezése. Nem dolgom Károlyi történelmi szerepének a megítélése, egyrészt mert ehhez műszaki értelmiségiként nincs meg a szakmai felkészültségem, másrészt pedig e rövid elemzésemnek nem ez a célja. Azt azért a közügyek iránt érdeklődő siófoki polgárként, a történelmi ismereteim alapján szilárd meggyőződéssel vallom, hogy Károlyi közreműködésével, az első világháború végén kiprovokált őszirózsás forradalommal beteljesült Magyarország tragikus sorsa, ami előbb a kommunista vörös terrorhoz, majd az ország megcsonkítását okozó Trianoni békediktátumhoz vezetett. Nem tartom Károlyi érdemének, hogy ő kiáltotta ki a (nép)köztársaságot, amit most a magukat baloldalinak hazudó posztkommunisták és liberálisok érvként rángatnak elő a szobor megmentése érdekében. Ha a magyarság XX. századi történelmében van olyan személy, aki sokat ártott ennek az országnak, ezek egyike mindenképpen Károlyi Mihály, a „vörös gróf”. Megdöbbentett az a hír, mely szerint a szobor Siófokra kerülhet, miután a város nemrég jelezte, hogy befogadná. Február 21-én jelent meg Siófok honlapján, hogy az önkormányzat szakbizottsága egyhangúan támogatta ezt a javaslatot. Ezek szerint „ha a helyi képviselőtestület is rábólint a tervre, és sikerül megegyezni, akkor a Károlyi-szobor a Millennium parkba kerülne”. A város vezetősége azzal indokolja ezt a döntését, hogy nem Károlyi személyével és politikai nézeteivel kíván azonosulni, hanem inkább magával a művészi alkotással, mely a város szülötte és díszpolgára, Varga Imre nevéhez köthető. Szerintem ez nagyon gyenge lábakon álló érvelés.
A Siófokra történő szoborkötöztetés ezzel nem fejeződne be, mert ugyancsak Siófokra kerülne a mostani budapesti Kossuth emlékmű, melyet a hajóállomás melletti Rózsakertbe szándékozik elhelyezni a város. Erre az szolgáltatna alapot, hogy Kossuth Lajos 1842 nyarán megjelentetett egy cikket, amely a balatoni gőzhajózás hiányát taglalta. Persze kérdéses, hogy egy nagy térre tervezett monumentális szoborkompozíció hogyan fog kinézni a kikötő közelében, a Rózsakertben. Ez már nem annyira politikai, mint inkább esztétikai kérdés.
A Károlyi szobor Siófokra történő költöztetése ellen tiltakoznak a siófoki civilek is, mert szerintük a szobornak „méltóbb helye” lenne a letűnt kommunista időszak emlékműveit befogadó budafoki szoborpark. Ezért a siófoki civilek aláírásgyűjtéssel kívánják rábírni az önkormányzatot arra, hogy változtassa meg döntését. Ha már nem is a szoborparkba, akkor legalább egy, a Károlyi családhoz vagy a szobrászművészhez köthető magánterületen kellene felállítani. Amint az a sajtóból közismert, már eddig is történtek nemkívánatos események s szobor körül. Elkötelezett jobboldali fiatalok rendszeresen leöntögették vörös festékkel, 2010 novemberében pedig egy jobbikos tüntetés előtt kipát tettek a fejére, és egy táblát akasztottak a nyakába: „Én felelek Trianonért”. Baloldaliak is többször választották antifasiszta összejövetelek színhelyéül a szobor környékét. Hasonló atrocitások érhetik a szobrot Siófokon is.Ezért is félő, hogy a szobor átköltöztetése még inkább felkorbácsolt indulatokat fog kiváltani, úgy a Károlyi-párti, mindenre elszánt ál-baloldali republikánusok, mint a Károlyi-ellenes, ugyancsak harcias jobboldali szervezetek részéről. Előállhat olyan helyzet, hogy állandó provokációk és összetűzések, vagy szélsőbaloldali „zarándoklatok” helyszínévé válhat a Millennium park és környéke, ami nem lenne kívánatos egy üdülőváros szívében. Vajon hiányzik-e a városnak, hogy majd milliókat költsön a szobor őrzésére, nehogy Siófok központja a szélsőségesek politikai csatározásainak a színterévé váljon. Nincs az a művészi alkotás, ami miatt ez vállalható lenne.Ha a szobor elhelyezése ellen tiltakozó civil szervezetek és a város önkormányzata között nem jön létre kompromisszum, akkor nem tartanám ördögtől való ötletnek, hogy helyi népszavazás döntsön ebben a kérdésben.
Károlyi „elindult?”
2012. március 30., péntek
Hála istennek megtörtént Károlyi szobrának eltávolítása! De sajnos, ezzel az ügy nincs még lezárva, ugyanis Siófok önkormányzatának a határozata értelmében, városunk egyik leginkább frekventált terén kívánják újra felállítani. Sajnálom, hogy már a maga korában is árulónak bélyegzett politikus hozhat kétes hírnevet Siófoknak.
Erről az esetről három dolog jutott eszembe:
1. A Károlyi-szobor eltávolításának kérdése végre jó okot szolgáltathatott volna egy minimális nemzeti egység kibontakozásának irányába. Sajnos a posztkommunisták ebből is olyan politikai ügyet kreáltak, amivel saját, igencsak megkopott népszerűségükön szeretnének valamicskét javítani. A magyarországi lakosság túlnyomó többségének – legalábbis eddig – nem sokat mondott Károlyi neve, valódi tettei pedig még annyit sem. De a legelvakultabb, magukat baloldalinak hazudó „szocialista” hívek vakon követik párjuk és (egykori) kormányuk véleményét. Az első világháborúban vesztes és a végsőkig kizsigerezett Magyarország könnyű prédája volt az oroszországi puccs („Nagy Októberi Szocialista forradalom”) következtében világhatalomra törő bolsevikoknak, akik fő támogatói voltak az őszirózsás forradalomnak és az általuk is csupán átmeneti megoldásnak tekintett „első” köztársaságnak. Nem kétséges, hogy ebben ők maguk is csak bábszerepet szántak Károlyinak. Most végre jó alkalom lehetett volna arra, hogy a történelmi igazságnak megfelelően, az akkori magyar bolsevikok mai utódai végre elismerjék Károlyi bűnösségét (vagy ahogy ők szeretik mondani, „elhatárolódjanak” tőle) és végképp szakítsanak kommunista gyökereikkel. Ehelyett azzal fenyegetőznek, hogy két év múlva, ismét hatalomra kerülve, eredeti helyére visszaállítják a szobrot. De szerintem savanyú a szőlő. Annyira nem vagyok elfogult, hogy megkérdőjelezzem egy baloldali párt létjogosultságát, de az olyan (kellene) legyen, mely úgy politikájával, mint vezetőinek előéletével képes bebizonyítani, hogy semmi köze a kommunista múlthoz és nem tekinti magát az egykori MSZMP jogutódjának.
2. Különösen abban a városban, ahol méltó emlékhelyet állítottak hazánk Trianonban eldöntött megcsonkításának, nem lehet helye egy olyan politikus emlékművének, aki meghatározó szerepet játszott abban, hogy ez a megcsonkítás bekövetkezzen. Szégyenletesnek tartom, hogy ehhez éppen egy jobboldali városvezetés adta hozzájárulását. Szánalmas megközelítés a polgármester úr azon magyarázkodása, hogy a Károlyi-szobor nem egy káros szerepet játszott politikus emlékét fogja megörökíteni, hanem egy Siófokra látogató megtört, megfáradt, pihenni vágyó, egyszerű öregemberét.
3. Sajnos, a Trianon következtében a határon túlra kényszerített magyarság saját sorsán megtapasztalhatta Károlyi árulásának súlyos, máig ható következményeit. Életem nagyobbik felét magam is kisebbségiként éltem le, ezért személyesen is érintettnek tekintem magam. Gyerekkoromban a családi és baráti összejöveteleken gyakran szóba került a nemzetrontó Károlyi neve. Akkor többnyire a farkastorokkal született grófként emlegették. Gyermekként nehezen tudtam felfogni, hogy mi a fene is lehet az a farkastorok. Később, felnőttként megértettem, hogy egy ember, különösen pedig egy politikus tettei, és nem a testi fogyatékossága adhat okot negatív megítéléséhez. Akik számára Károlyi leginkább visszataszító figurája a magyar történelemnek, azok éppen a határon túli magyarok. Ezért nem kétséges, hogy támogatom a siófoki Civilek a Nemzetért Egyesület azon álláspontját, hogy ne Siófok legyen az a város, ahol köztéri szoborral örökítik annak az embernek az emlékét, aki hazánknak mérhetetlen nagy veszteséget és fájdalmat okozott. Szeretném remélni, hogy a szobor lebontása után, a siófoki önkormányzat felülvizsgálja eddigi álláspontját. A többség számára megnyugtató megoldást csak az jelentene, ha a szobrot a szoborparkba, vagy egy zárt kertbe helyeznék el, ahol hódolói leróhatnák kegyeletüket, ami minden halottat megillet. Bejegyezte: Szűcs dátum: 8:47 Nincsenek megjegyzések: Küldés e-mailbenBlogThis!Megosztás a TwitterenMegosztás a FacebookonMegosztás a Pinteresten