2012. január 30
Egy kisdoktori disszertációval is lehet keverni- kavarni! Azt hiszem, ekkora közfigyelmet disszertáció még nem kapott Magyarországon (gyengébbek kedvéért a Magyar Köztársaságban, vagy még korábban a Magyar Királyságban).
Nem jellemző rám, hogy szabadidőmet disszertációk tanulmányozásával töltsem. Azért néha a szaklapokban megjelent írásokat el szoktam olvasni. Ezek végén, különféle címszók alatt (Irodalom, Bibliográfia, Könyvészet, stb.) egy egész listát szoktak közölni a szerzők. Ha rosszmájú lennék, azt mondhatnám, hogy az ilyen listák címe akár az is lehetne, hogy Forrásművek listája, ahonnan dolgozatom tartalmát összelopkodtam.
Na de komolyra fordítva a szót, szerintem egy doktori disszertációban szokás, hogy legalább egy újdonságot, új eljárást, új módszert, netán felfedezést tartalmazzon. Szerintem ez csak a természettudományok, műszaki tudományok, matematika, régészet, stb. esetén várható el. Más a helyzet a történelemtudományok területén, különösen ha a dolgozat témája csak első Olimpiai Játékok óta eltelt 90 évre vonatkozik. Azóta létezik a sajtó, film, óriási statisztikai adatmennyiség áll rendelkezésre, könyvárnyi irodalma van, stb. Az igazság szinte minden részletét már nagyon sokan leírták, elmondták. Ezen a téren már nincsenek fehér foltok.
Mi a fene újdonságot lehetne itt még „felfedezni?” De ha mégis, pl. egy doktori disszertáció szerzője, eddig még nem ismert eseményt vagy adatot közölne dolgozatában, az nem lehetne más, mint kitaláció, vagyis hazugság. Braque mondását idézve: „Az igazság létezik, csak a hazugságot találják ki”. Ezért teljesen normális dolognak tartom, ha az utóbbi 90 év sporttörténelmével foglalkozó doktori értekezés szerzője (legyen az Schmitt Pál, vagy bárki más), munkája elkészítésénél akár 98%-ban is, mások által már szorgosan összegyűjtött tényadatot használt fel és dolgozatának végén, legfeljebb néhány oldalon foglalja össze saját következethetéseit, az nem jelenti, hogy saját erőfeszítés nélkül, érdemtelenül szerzett volna tudományos fokozatot. Mert egy ilyen dolgozat elkészítésénél a legnagyobb szellemi munkát éppen a legjobb forrásmunkák megtalálása, kiválasztása jelenti. Ezt kell és illik honorálni a doktori cím adományozásával.
A tudományos munkáról jut eszembe, hogy diákkoromban, a tanév vége fele azzal szórakoztunk, hogy magyartanárunk kezdeményezésére ál-tudományos értekezéseket tartottunk. Az egyik ilyen értekezésnek az volt a címe, hogy a Fésűgyártás politikai, társadalmi, kulturális és gazdasági jelentősége. Ez a cím jól jellemezte az akkori propaganda szabvány-szövegeit. Ezt próbáltuk kifigurázni ál-tudományos köntösbe burkolt halandzsával. Ennek a dolgozatnak az volt a végkövetkeztetése, hogy szocialista fésűgyártás nagy jövő előtt áll, mert a minőségi fésűt szaruból csinálják, szarunk meg van bőven.
Úgy látom, hogy egy jól behatárolható körhöz tartozó néhány publicistának és politikusnak lehet az érdeke, hogy ebből a disszertáció-ügyből, a Fideszt lejárató botrány keletkezzen. Hát akkor csak kevergessék-kavargassák tovább azt a bizonyos nyersanyagot, amiből a fésű készül….