A brüsszeli cirkusz után (2012.02)

2012. február 11., szombat

Akik szörföznek a neten, naponta tapasztalhatják, hogy szaporodik azoknak a bejegyzéseknek a száma, melyek szerint nagyobbak az EU-tagságból származó hátrányok, mint az előnyök. A legutóbbi, február 9.-i brüsszeli “meghallgatást ” Magyarországon 4 TV-csatorna élőben közvetíttette (három kereskedelmi és egy közszolgálati). Nem emlékszem rá, hogy valaha is lett volna ilyenre példa. Aki csak részben is követte a brüsszeli cirkuszt, meggyőződhetett arról, hogy hazánknak nem sok keresnivalója van ebben a szervezetben. Egy ennél hatásosabb EU-ellenes TV-közvetítést nehéz lenne elképzelni is. Mennyi pénzbe került volna, ha az uniót ellenzők négy TV-csatornán folytattak volna propaganda-kampányt az Unió ellen. Most ezt ingyen elérhették.Ezzel hatalmas öngólt adott magának az Unió. Magam nem vagyok EU-szkeptikus, hisz Európában élünk, nem lehetünk saját magunk ellenségei. De unió-szkeptikus, az igen. Teljesen mindegy, hogy ki fog ennek az unió-ellenes kampánynak az élére állni, minden támogatást megérdemel. Mint olvashattuk, már Ausztriában is megindult az aláírásgyűjtő kampány a kilépés támogatására. A kilépést kezdeményezők szerint Ausztria jövője csak az ország gazdasági, kulturális és környezeti előnyeinek a figyelembe vételével képzelhető el, és egy olyan életmódra való áttéréssel, amely összhangban van a természettel, valamint a következő generációk és minden teremtmény javát szolgálja, aki ezen a mi egyetlen földünkön él. Az Európai Unió, mint a nagy konszernek igazgatóinak meghosszabbított keze, csak abban érdekelt, hogy a nemzetközi tőkeáramlás fő akadályát, a nemzetállamokat megfossza fő feladatától, a polgárok szociális védelmétől.”  Az unóból való kilépés gondolatának felvetésével párhuzamosan felmerül az a kérdés is, hogy mely államok megértő támogatására számíthatunk? Mert szövetségesekre föltétlen szükségünk lenne. Vezető politikusaink is számtalanszor hangsúlyozták a közép-európai együttműködés szükségességét, ezen belül is a Visegrádi Négyek közötti kapcsolat megerősítését. Annakidején Hofi mondotta, „egyedül nem megy…”. Ez nem olyan egyszerű kérdés, mert egyelőre aligha számíthatunk Szlovákia hajlandóságára ebben az összefogásban, függetlenül attól, hogy a közelgő előrehozott parlamenti választásokon ki szerzi meg a hatalmat. Már csak a történelmi előzmények okán is, leginkább két potenciális szövetségesünk jöhet szóba: Lengyelország és Csehország. Ez utóbbi országban eddig is jelentős volt az unió-ellenes hangulat. Potenciális szövetségeseink közé sorolnám a kissé távolabbi Litvániát is, miután kiállt mellettünk a brüsszeli vitában. Jó volna bevonni ebbe a szűkebb szövetségbe Horvátországot is, de ők éppen most állnak a belépés küszöbén, ezért egyelőre nincs realitása annak, hogy szervezett formában kapcsolódjanak be egy szorosabb közép-európai együttműködésbe. Romániára az ottani politikusok magyar-fóbiája és az ezzel összefüggő Erdély-féltése miatt komolyan nem lehet számítani. Ha az osztrák „sógoroknak” az Unióból való kilépése komolyan felmerülne, valamilyen formában rájuk is támaszkodhatnánk, bár tartok tőle, hogy számukra „cikis” lenne szorosabb kapcsolatba lépni a keleti „szegény sógorokkal”. Ez a helyzet hosszabb távon megváltozhat.Van még egy olyan regionális közép-hatalom Európa szélén, mely ország eddig is szimpatizált hazánkkal.  Ez pedig az utóbbi időben jelentős gazdasági sikereket is felmutató Törökország. Törökország megértő támogatására már csak azért is számíthatunk, mivel az Unió egyre inkább vonakodik attól, hogy felvegye tagjai közé.A közeli hónapok során jelenős változások következhetnek be. A közép-európai országok szorosabb együttműködésére nagy szükség lesz a jövőben, függetlenül attól, hogy komolyan felmerül-e vagy sem unióból való kilépésünk kérdése.