Termálvíz és gyógyturizmus: Félixfürdő (2001)

(Rövid tanulmány az egykori tervező szemszögéből)

TARTALOMJEGYZÉK

                   1.  Bevezetés

                        2.  A Félix-környéki gyógyvizek hasznosításának rövid történeti                                              áttekintése.   

                        3.  Félixfürdõ termálkútjai és hévizeinek jellemzõi

                        4.  Félixfürdõ gyógyászati és idegenforgalmi létesítményei

                        5.  Fontosabb tervezési szempontok

                        6.  A gyógyvíz-szolgáltató rendszer rövid ismertetése

                       

                        Mellékletek

 

1. A fontosabb hõforrások vizének vegyi összetétele.

                        2. A térség áttekintõ helyszínrajza

                        3. Félixfürdõ vázlatos helyszínrajza

                        4. A jelentõsebb létesítmények fényképei

                        5. Sajtószemelvények


                                                    (1999-ben kiegészített változat)

 

TERMÁLVÍZ ÉS GYÓGYTURIZMUS:

 

FÉLIXFÜRDÕ  

1. Bevezetés

 

Romániában a  természeti adottságoknak köszönhetõen  rendkívüli kedvezõ feltételei vannak a gyógy-idegenforgalom fejlesztésének. Ezen adottságok közül  nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedõ jelentõségû a festõi szépségû Kárpátok koszorúja, a Fekete tenger homokos partja és nem utolsósorban a számtalan helyen feltörõ gyógyvizek, ásványvizek és hévizek. Ez utóbbiak mellett alakultak ki a századok során olyan híres gyógyfürdõk, mint pl. Herkulesfürdõ és Félixfürdõ. Ez utóbbi fürdõhelyrõl kívánom röviden ismertetni azokat a legfontosabb tudnivalókat, melyeket a fürdõhely viharos gyorsaságú fejlesztésének egyik részvevõjeként szereztem. A tanulmányban igyekeztem külön is megemlíteni mindazon volt kollegám nevét, akik a fontosabb objektumok tervezésében részt vettek.

 

Az 1948-ban bekövetkezett államosításig Félixfürdõ a Jászóvári Premontrei Kanonokrend Nagyváradi Pázmány Péter Fõgimnáziumának tulajdonában volt.

 

Félixfürdõ (románul: Baile Felix) rendkívüli dinamikus fejlesztése 1968 után következett be, amikor az ország akkori vezetése felismerte az idegenforgalomban rejlõ devizaszerzõ lehetõségeket, amire nagy szükség volt az ország erõltetett iparosításának a finanszírozásához. Ennek következményeként indult be Félixfürdõ erõteljes fejlesztésének programja. A tervek kidolgozására az akkori Nagyváradi Tervezõintézet kapott megbízást. Az igen jelentõs volumenû tervezési feladat elvégzésére egy 45 fõs komplex tervezõcsoportot szervezetek. Ez a kihelyezett tervezõ csoport közvetlenül a helyszínen dolgozott az 1973-1983 közötti években. A csoportban voltak építészek (Terdik Magda, Szabó Arnold, Szász Pál, Némethy László, Abrudeanu Emilia, Pantor Mihai, Moisi Alexandru), statikus mérnökök (Szánthó János, Szánthó Lídia, Wanek Péter, Rusznyák András, Stoicea Stefan, Báthy Enikõ, Krajcsy Genovéva), épületgépész-mérnökök (Szûcs Lóránd, Pop Ioan, Vincze János, Barth Magda, Ion Vasile), villamos tervezõk (Beniczky Sándor, Kinde Ilona, Fülöp Lajos, Weisz Péter), konyhai, gyógy-terápiai és mosodai berendezések tervezõi (Mot Andrei, Máté József) és mások.

 

E rövid ismertetõ keretében szeretném összefoglalni e komplex tervezõcsoport tevékenységét és eredményeit, különös tekintettel a félixi gyógyvizek gyógyászati és egyéb célú felhasználására.

 

Félixfürdõ fekvése idegenforgalmi szempontból igen kedvezõ. Könnyen megközelíthetõ, hiszen csupán 8 km-re van az immár   250 ezer lakosú megyeszékhelytõl, Nagyváradtól. A nagyváradi nemzetközi repülõtér és a közeli borsi (ártándi) határátkelõ a nemzetközi kapcsolatokat is segíti. Nagyvárad közelsége nem csak a jobb közlekedési feltételek valamint a turisták által is igénybe vehetõ kereskedelmi, sport és kulturális létesítmények miatt elõnyös, de a város közmûvei (vízmûvek, szennyvíz-telep, távfûtési rendszer) Félixfürdõt is kiszolgálják. E közmûvek teljesítményének meghatározásánál Félixfürdõt is figyelembe vették. Ugyanakkor a fürdõhely körüli kiterjedt erdõség és dombvidék kiváló természeti környezetet biztosít.

 

Az elmúlt évtizedek tapasztalatai szerint a gyógyulni és üdülni vágyó külföldiek közül legtöbben a skandináv országokból, Izraelbõl és Németországból látogatnak ide. Az  1989-es fordulat után az idelátogató  külföldiek száma érezhetõen megcsappant,  a belföldieknek pedig szinte megfizethetetlen a teljes ellátással járó gyógyulás vagy üdülés. Ezért az igen jelentõs kapacitás egy része, különösen a téli idõszakban kihasználatlan. Az  1989 decemberi fordulat után a fejlesztések leálltak, de még  a szinten tartására sem jut  pénz. Igaz a környéken gomba módra szaporodnak a magán-panziók és fizetõ-vendéglátó vállalkozások. A meglevõ szállodák égetõen szükségessé váló felújításához és jobb kihasználtságának biztosításához megoldást talán a privatizáció hozhat. Ebben bízott az azóta  távozott  román turisztikai miniszter, Birtalan Ákos is. Utódja is  bizakodik, bizonyos konkrét lépések is történtek már ebbe az irányba.

 

A mostani pangás mindenképpen átmenetinek tekinthetõ, hiszen a Romániáról korábban kialakult negatív imázs is oldódni látszott, különösen az 1996 novemberi választások utáni új politikai légkörnek is köszönhetõen. Hogy az azóta eltelt idõ nem  váltotta be a várakozásokat, az már a mai román belpolitikai élet bizonytalankodásainak, nem utolsó sorban az  integrációs reményeknek a bizonytalan jövõbe történõ kitolódásának köszönhetõ. 

 

Ennek ellenére a magyarországi gyógy-idegenforgalom  számára nem elhanyagolható potenciális kihívást jelenthet egy új versenyhelyzet kialakulásának a lehetõsége. Bár a helyzetet részletesen nem ismerhetem, számomra úgy tûnik, hogy a magyarországi gyógyhelyek (Hajdúszoboszló, Harkány, Héviz, Zalakaros, Bük, Gyula,  stb.) nagyobbik része egyelõre légi úton még nehezen megközelíthetõ, kevesebb szállodai férõhellyel rendelkeznek és  zömében a tömegturizmus kiszolgálására rendezkedtek be.

 

Ezzel szemben Félixfürdõ fejlesztésénél külön hangsúlyt helyeztek arra, hogy  az lehetõleg ne az 1-2 napra ideruccanó tömegek üdülõje legyen. Itt elsõsorban a legalább 2-3 hetes gyógykezelést igénylõ betegekre számítanak, akiknek nyugalmát lehetõleg ne zavarják a hétvégi vagy alkalmi fürdõzõk vagy hangoskodó diszkózók. Igaz ennek ellentmond a diktatúra "útmutatásai" alapján megépült többszintes szállodáknak nem éppen a meghitt nyugalmat sugárzó és nem emberi léptékû tömege. A tömeges turizmus távoltartását elsõsorban nem kitiltással kívánták elérni, hanem a nagy tömegek befogadására alkalmasabb (hatalmas strandfürdõk, kempingek) Püspökfürdõ ("szocialista nevén": Május 1 fürdõ) tömegvonzásának a fejlesztésével. Ennek köszönhetõen a kispénzû vagy alkalmi turisták és a közeli nagyváros lakói hétvégeken tömegesen (50-60 ezren) keresik fel Püspökfürdõt, mentesítve ezzel az inkább gyógyászati célokat szolgáló Félixfürdõt.

 

Hogy mennyire nagy hangsúlyt fektettek az itteni hõforrások gyógyászati célú hasznosítására, bizonyítja az is, hogy itt épült fel egy 150 ágyas  klinika, ahol a legsúlyosabb mozgásszervi betegségben szenvedõket gyógyítják és ugyanakkor ez a bázisa a romániai termál-gyógyászat szakorvosainak a képzésére, különösen azután, hogy 1990-ben  Nagyváradon magalakult az Egyetem keretében az orvosi  kar is. Egyébként a nagyváradi egyetem egyben tudományos bázisa is a hévizek energetikai célú hasznosításának is. 

 

  2. A Félix-környéki gyógyvizek hasznosításának rövid történeti áttekintése.

 

A rendelkezésre álló történeti források szerint  a várad-környéki hõforrások ugyanolyan régóta ismertek, mint a rómaiak által is  már kedvelt Herkulesfürdõ.  Félixfürdõrõl az elsõ monográfiát Mayer A. írta 1861-ben. Szerinte a helyi toponómia is arra utal, hogy a környék lakossága már a régmúlt idõkben  ismerte az itteni hõforrások gyógyító hatását. Erre utal a közeli Hájó falu elnevezése is, mivel a korabeli dokumentumokban Hew-yo név alatt szerepel. E hõforrások régi népszerûségének irodalmi vonatkozása is van. Janus Pannonius Búcsú Váradtól  címû versében olvashatjuk a következõ  részletet (Tóth István váradi költõ fordításában, az eredeti latin nyelvrõl):

 

                                               Isten véletek, áradó hévizek

                                   Hol nem üli a párákat a kénszag,

                                   S jó timsó vegyül a szelíd habokba,

                                   Mely gyógyszer a súlyos szembetegnek

                                   S könnyû szaga az orrunkat se bántja.

                                   Vágjunk társak, a hosszú, téli útnak.

 

A már említett Mayer-féle monográfia szerint Püspökfürdõ területén a múlt században még 17 természetes  hõforrás volt. Ezek közül ma már csupán 11-nek a nyomait lehet felismerni és csak négy aktív hõforrás létezik. A század elején még minden hõforrásra egy-egy fürdõ települt, mint például a Szent László, Úri-fürdõ, István, Erzsébet, Családi fürdõ, Iszap fürdõ, Reviczky fürdõ, stb. Egyébként orvosilag kimutatott tény, hogy a gyógyvíz közvetlenül a forrásnál a leghatásosabb. A nagyobb távolságra akár zárt rendszerben is szállított  víz gyógyhatása erõsen csökken és ezért ilyen esetben inkább üdülési, mint gyógyászati célokra  alkalmas.

 

Az 1830-ban Püspökfürdõn  egy földcsuszamlás következtében létrejött természetes gát felduzzasztotta a Bugyogó-forrásból  eredõ patak (Pece-patak) vizét és az így keletkezett melegvizû tó ma természetvédelmi terület. Más kérdés, hogy az utóbbi években nem sikerült érvényt szerezni e természeti kincs megóvásának. E "védettség" illetné meg az itt viruló hófehér szirmairól nevezetes tavirózsát, a Nimphaea lotus thermalis-t.

 

Félixfürdõn szintén volt egy természetes gyógyforrás, igaz lényegesen kisebb hozammal. Errõl az elsõ írásos említés 1763-ból való. A forrás fölé 1771-ben egy lyukacsos réz-lemezt helyeztek és e fölött alakították ki a medencét. Ennek a medencének a maradványait az 1950-es évek elején feltöltötték földdel, majd 1982-ben kiásták és jelenleg megtekinthetõ.

 

3. Félixfürdõ termálkútjai és hévizeinek jellemzõi

 

Ezek az elõzmények vezették Zsigmondy Vilmost (1821-1888)  arra, hogy saját költségén mélyfúrást végezzen. Próbálkozása igen hamar eredménnyel járt, ugyanis 1876-ban mindössze 47 m. mélység elérése után 49 fokos termálvíz tört fel. A feltört víz hozama rendkívül nagy volt, napi közel 17 millió liter (196 lit/mp). Hasonló hozamú hõforrást azóta sem sikerült fúrni a Kárpát-medencében! Ez a kút fúrómesterérõl mai napig a Bálint nevet viseli. Egészen 1965-ig ez az egy kút látta el termálvízzel egész Félixfürdõt. Manapság is mûködik, igaz már jóval kisebb hozammal. A kútfejet a hatvanas években kicserélték. Ezután a hozam 25 l/mp körül stabilizálódott, majd fokozatosan tovább csökkent.

 

Nem sokkal ezután ugyancsak Zsigmondy végzett mélyfúrást Püspökfürdõben is, ahol 101 m. mélységbõl tört fel 42 fokos termálvíz. Az idõk folyamán ez a kút annyira tönkrement, hogy 1984-ben végleg lezárták és közvetlen közelében új kutat fúrtak.

 

A Bálint-kút hosszú évtizedeken át elegendõ volt a fürdõ létesítményeinek üzemeltetésére, hiszen a fel nem használt termálvíz egy melegvizû patak formájában elfolyt. (Erre a  kútfejnél levõ "hidraulikus kos" miatt volt szükség, tehát a nyomásfokozáshoz külsõ energiát nem használtak). A kút vizének hõmérséklete túlságosan magas (49 fok) volt közvetlen, fürdési célokra történõ felhasználásra. Ezért a medencék és kádfürdõk feltöltéséhez a víz nagyobbik felét fából készült hûtõtoronyban lehûtötték. Mivel a hûtõtoronyban a termálvíz a levegõvel közvetlenül érintkezett,  hõmérsékletével együtt gyógyhatása is erõsen csökkent. Ez a hûtõtorony egy kisebb domb tetején állt, innen a víz gravitációs úton, föld alatti csõvezetékek rendszeren  jutott el a felhasználás helyére.

 

Az idõközben bekövetkezett fejlesztések eredményeképpen megnõtt termálvíz-igény, valamint a Bálint kút hozamának folyamatos csökkenése, szükségessé tették egy új kút fúrását. Ezt a 4011 számot viselõ kutat a bukaresti Geológiai Fúróvállalat készítette 1956-ban.  Az új kút mélysége 152,8 m., ártézi hozama 7000 m3/nap ugyancsak 49 fokos termálvíz. Röviddel ezután valamivel északabbra újabb kutat fúrtak (4012 sz.), ezúttal 1579,8 m. mélységig. Hidrogeológiai szempontból ez a mélyfúrás meglepõ eredménnyel járt. Megállapítást nyert, hogy a már ismert krétakori 50-300 m. mélységben levõ termálvízen kívül, nagyobb mélységben még további két termálvíz-réteg található. A krétakori vízréteg kutatatására egy újabb kutat fúrtak, ezúttal alig 15 m-nyire északra a régi Bálint kúttól. Ez a kút a 4003 sorszámot kapta. Itt 1969-ben 69 m. mélységbõl 46 fokos termálvíz tört fel ártézi nyomással, több mint 100 l/mp hozammal. 1972-ben a tervezett új SZOT gyógyszálló gyógyvíz-ellátására Félixfürdõ D-i szélén egy újabb kutat fúrtak (4087 sz.) Ez a kút 200 m. mélységbõl napi 3800 m3 (kb. 44 l/mp) 42 fokos termálvizet szolgáltatott.

 

Röviddel ezután a két fürdõhely közötti Rontó falu közelében, a vasút mellett egy 546,8 m. mélységre lefúrt kútból 50 l/mp hozamú 40 fokos termálvizet nyertek. E kút közelében nem volt semmilyen objektum, a fúrást  hidrológiai kutatás céljából végezték. Ez a kút a környék legalacsonyabban fekvõ pontján készült. Bebizonyosodott, hogy ennek üzemelése esetén a többi termálkút hozama erõsen lecsökken, tehát közvetlen kapcsolat van közöttük.

 

Az elvégzett fúrások eredményeinek tanulmányozása arra a következtetésre vezettek, hogy a két fürdõhely térségében a következõ három hévíz-réteg található:

 

            1. A legfelsõ krétakori mészkõ üregeiben 50-300 m. közötti mélységben 45-50 fokos hévíz található. Ennek valószínûsíthetõ hozama kutanként 20-24 em3/nap.

 

            2. Ugyancsak krétakori mészkõ üregeiben és repedéseiben található 400-450 mélységhatárok között a valamivel langyosabb (!), 40-45 fokos víz. Ennek kutankénti hozama átlagosan csak kb. 4000 m3/nap.

 

            3. A harmadik, legalsó hévíz réteg júra-kori mészkõ-üregekben  található, 1100-1500 m. közötti mélységben. Ennek hõmérséklete csupán 34 fok körüli. Kinyerhetõ vízhozama kutanként már csak 240 m3/nap.

 

Érdekes ez az "inverziós" jelenség, ahol a magasabban, a felszínhez közelebb fekvõ vízréteg hõmérséklete magasabb. Ennek az anomáliának a kiterjedése csak aránylag kis területre korlátozódik.  Az innen mindössze 8-12 km-re távolságra levõ nagyváradi termálkutak (mintegy 10-12 db.) már 1800-2400 mélységbõl 80-105 fokos termálvizet szolgáltatnak. Ezek hozama kutanként 8-20 l/mp és hasznosításuk elsõsorban energetikai célokat szolgál. (Pl. a Nufarul  – románul Tavirózsa – lakónegyed több száz lakásának használati melegvíz-ellátása, tejüzem teljes hõenergia ellátása, virágkertészeti melegházak fûtése, a négycsillagos Dácia szálló fûtése, az egyetem épületeinek központi fûtése, sõt az egyetem területén  egy villamos-energiát is elõállító kísérleti üzem, stb.).

 

Valamivel nyugatabbra, Bors község térségében, alig néhány száz méternyire a magyar határtól igen magas hõfokú termálvíz tört fel az ottani, olajkutatási célból végzett mélyfúrásoknál. Az itt nyert 120 fok körüli hõmérsékletû termálvizet a közelben levõ  100 hektáros üvegház-komplexum egy részének a fûtésére használják. Bár szakmai tevékenységem az itteni hasznosításra is kiterjedt, ennek részletesebb ismertetése nem képezi e rövid dolgozat tárgyát.

 

Mint arról fentebb már említés történt, a jelenleg is üzemelõ termálkútak hozamai egymással kölcsönhatásban vannak. Ezért a Geológiai Felügyelõség minden kútnál megállapította a kitermelhetõ termálvíz-kvótákat. Az évente végzett teszt-vizsgálatokból kitûnik, hogy a kutak (szabad kifolyásnál, tehát nem folytatott) hozamai lassú csökkenést mutatnak. Ennek mértéke azonban még nem veszélyezteti a fürdõk biztonságos üzemeltetését.

 

Az alábbi táblázatban az egyes kutaknál jóváhagyott maximálisan kitermelhetõ hozamok vannak feltüntetve (1988-ra érvényes adatok!):

Sorszám

A kút neve/száma

Létesítés éve

A hévíz
hõfoka  C

   Kitermelhetõ 

vízhozam    l/mp

     1

       Bálint

       1876

         49

           25

     2

       4011

       1956

         46

         105

     3

       4012

       1958

         45

           20

     4

       4003

       1969

         46

           80

     5

       4087

       1972

         42

           40

                                                                                   Összesen:                   270

 

A félixfürdõi termálvizek  radióaktivitása   általában közepes szintû. Ugyanakkor az egységnyi idõ alatt a légkörbe jutó radon-mennyiség gyógyhatása döntõ fontosságú. A radon (222 Rn) a rádium bomlásakor keletkezõ "nemesgáz". (Dr. Szabó Árpád: Romániai radioaktív vizek és gázok 30. old.) Optimális felezési idejével (3,823 nap) gyógyászati szempontból a termálvizek egyik legértékesebb alkotó része. Íme néhány jellemzõ adat a Nagyvárad-környéki termálvizek radioaktivitásáról:

 Sorszám

A kút megnevezése/száma

A víz hõfoka

A víz radioaktivitás értéke

Radon pCi*      Rádium 10    g

      1

Bálint

      49

      390

       3,5

      2

Breiner (jelentékten hozam)

      28

      160

         –

      3

4012

      45

      240

       0,54

      4

Bugyogó

      42

      290

       2,5

      5

4014

      33

      340

       2,8

      6

Hullámfürdõ  (Püspökfürdõ)

      28

      310

       1,2

*) pCi  = picocurie,  1pCi = 10    Ci,         1 Ci = 3,7×10   Bq

 

A radioaktív sugárzás következtében a szervezetet komplex fiziológiai hatások érik. Ez a biológiai hatás nagyban függ a besugárzott dózistól, a sugárzás fajtájától, a szervezet sugárérzékenységétõl, stb. A fürdõkúra során a radon fõként a bõrön át jut a szervezetbe, majd a tüdõn át távozik. Egy 30-40 perces fürdõ után a radon-mennyiségnek  kb. 3 %-a marad a szervezetben, 9-12 %-a a légzés utján távozik és kb. 85 %-a elvész. A fontosabb termál-kutak vegyelemzéseinek eredményei táblázat formájában a mellékletben szerepelnek. A romániai gyógyvizek és gyógy-gázok legjobb ismerõje Dr. Szabó Árpád kolozsvári egyetemi tanár, a fenti adatok közlésénél a már elõbb ismertetett könyvében megjelent adatokat használtam fel.

 

Bár  ennek a dolgozatnak nem tárgya az adott termálvizek részletes gyógyászati alkalmazásának az ismertetése, a termálvíz összetétele és a gyógyhatás közötti összefüggések elemzése, azt mindenképpen meg kell említeni, hogy Félixfürdõ gyógyvize nem csak általában mozgásszervi megbetegedések esetén fejti ki jótékony hatását, de balesetek, sérülések és mûtétek utókezelésére, a központi és periferikus idegrendszer, idült gyulladásos izületi betegségek, valamint nõgyógyászati bántalmak gyógyítására is kiválóan alkalmas.  Nagyon jó eredményeket értek el élsportolók felkészítésében is, hiszen a román  sportolók szinte állandó jelleggel itt készültek fel a nagy világversenyekre (mindenekelõtt tornászok, atléták, labdarugók).

 

4. Félixfürdõ gyógyászati és idegenforgalmi létesítményei. 

 

A múlt század végén, az akkori viszonyokhoz képest korszerû fürdõvel egybekapcsolt szállodák épültek. (Menyhért és Viktor szállók, 1898). A szerényebb igényû betegek részére épült a Békés szálló.  A helyi, városi lakosság tömeges befogadására épült meg a szabadtéri strandfürdõ, öltözõkkel és egyéb kiszolgáló  létesítményekkel együtt. (Ez az 1976 évi teljes felújítása után télen-nyáron üzemel). Ezután e század közepéig szinte minden változatlan maradt. Az ötvenes évek elején néhány nagyobb államosított vállalat építtetett üdülõket saját dolgozói részére. Ezek közül a legnagyobb az akkori Breiner Béla nyomdaipari vállalat üdülõje, (Tervezõje Elkán Károly építész) amely manapság gyermeküdülõként mûködik. Az ötvenes évek végén épült meg az 5000 m2 felületi nagy strandfürdõ, amely napjainkban is üzemel. (Tervezõje Niculin Ioan építész, Marginean Vasile statikus, Budur Cornelia közmû-tervezõ, Bakó Attila épületgépész).

 

Az elsõ, a mai igényeket megközelítõ szállodát 1963-ban építették, amely az egykori Menyhért és Viktor szállodákat  köti össze,  mindössze 80 férõhellyel. (Tervezõje Pataky László építész, Ilea Traian épületgépész).

 

1965-ben kivitelezésre került a két fürdõ komplex ivóvíz-ellátása, a nagyváradi vízmûvektõl, ami elõfeltétele volt a további fejlesztéseknek. Ezzel párhuzamosan elkészült a térség  általános rendezési terve (Vezetõ tervezõje Orbán Károly építész, Budur Cornelia és Bakó Attila gépészek). Tizenöt évvel késõbb az új rendezési tervet Szabó Arnold és Máté László építészek készítették el.

 

Az elsõ önálló szálloda 150 férõhellyel 1969-ben épült fel és Nufarul (Tavirózsa)  néven válik ismertté. (Tervezõi: Moisi Alexandru építész, Zimmermann Károly építész, Sárga József és Ilea Traian épületgépész, Fülöp Lajos villamos-tervezõ). Ugyanez a tervezõ csoport tervezi meg 1970-ben a kereskedelmi üzletközpontot, melyben helyet kap a postahivatal is. 1970-ben néhány társasház épül a kiszolgáló személyzet részére. Ugyanekkor épül meg az új vasútállomás épülete (Tervezõje Habuczky József építész).

 

Ugyancsak 1970-ben készül az elsõ, mai értelemben is modern, 400 férõhelyes Félix gyógyszálló komplexum, saját hidroterápiás részleggel, medencékkel, orvosi rendelõkkel és élelmezési blokkal. A gyógyászati  részleg napi 1000 fõ ellátására alkalmas. (Tervezõi a mellékletben szereplõ fényképen vannak feltüntetve).

 

Az épülõ és tervezett gyógyszállók biztonságos termálvíz ellátására idõközben sor kerül a már említett termálkutak fúrására. 1970-71-ben készül el a termálvizek egységes hasznosító rendszere. (Csõvezetékek, szivattyú-állomások, termálvíz tározók, hûtõrendszer, stb.). Ez a komplex rendszer nem csak gyógyászati, de energia-takarékossági szempontok figyelembevételével készült. (Tervezõk: Szûcs Lóránd gépész, Varga Ágnes és Zimmermann Károly statikusok).

 

1971-ben kezdõdik el a mai napig is legnagyobb befogadóképességû gyógyszálló, a Szakszervezetek Országos Tanácsának beruházásában. Ennek a két ütemben felépült komplexumnak a befogadóképessége 1500 fõ, kétágyas, fürdõszobás szobákkal. Az épületnek 3 hotel-szárnya, gyógyászati részlege, élelmezési blokkja (4 étteremmel) és 300 férõhelyes színházterme is van. (Építészak: Tripa János, Tripa Constantina, Szabó Arnold, Máté László, statikusok: Malita Florica, Takács László, Lobaza A., Tamas Sarolta, gépészek: Szûcs Lóránd, Pop Ioan, Vincze János, Sárga József, Cupsa Ioan, villamos:  Beniczky S. Tod Petru és Tet Remus, technológus: Mot Andrei és Máté József)

 

1972-ben épül fel az elsõ nyilvános fedett medence, a régi strandfürdõ mellé, melyet Apolló fürdõ néven ismernek. (Építész: Abrudean Emilia, gépész: Pop Ioan). Az épület tervezõje a Román Építõmûvészek Szövetségének díját kapta  meg 1973-ban.

 

A bevezetõben említett, kihelyezett tervezõcsoport megszervezése után (1973 október) egymás után  épülnek az újabb gyógyszállók.  1974-ben készül el a vasútállomás elõtti Termal  nevû, 400   ágyas gyógyszálló komplexum. 1975-ben megépül a SZOT-1 gyógyszálló szabadtéri strandfürdõje a kapcsolódó létesítményekkel együtt, ami biztosítja a téli üzemeltetést is.

 

1977-ben elkészül az ugyancsak 400 férõhelyes Lotus  gyógyszálló. Két évvel késõbb épül fel a luxusigényeket is kielégítõ 400 férõhelyes, körpanorámás Hotel Belvedere, amelyet Ceausescu utasítására át kellett "keresztelni" International névre (A bécsi Belvedere palotához fûzõdõ és a románságot sértõ emlékek miatt).

 

Ezután a további sorrend: 1980: Hotel Crisana  200 férõhellyel. Ennek beruházója az akkori állampárt, az RKP.  1981: Hotel Poienita ("Tisztás") 306 férõhellyel. 1987-ben megépül a fürdõhely kulturális központja, melyben helyet kap egy 400 férõhelyes színházterem is. Ugyanebben ez évben kezdõdik el az újabb, 1100  férõhelyes 2. számú szakszervezeti Muncelul nevû (SZOT-II) gyógyszálló megépítése. Gyógyászati részlege napi 3500 beteg ellátását biztosítja (Külsõ, bejáró betegekkel együtt). . Ennek a szállónak is teljesen önálló, saját szabadtéri strandfürdõje valamint kiszolgáló létesítményei is vannak. (Tervezõk: Szabó Arnold,  Máté László, Köteles Lajos, Szûcs Judit építészek, Wanek Péter, Stoicea Stefan, Varga Lajos és Szántó János  statikusok, Szûcs Lóránd, Ion Vasile, Barth Magda  és Vincze János gépészek, Beniczky Sándor és Fülöp Lajos villamos tervezõk, Bonta Eugenia és Costras D-tru közmû és utász tevezõk)

 

1987-88 között további három gyógyszálló épül és az Unirea  (Egyesülés), Somes (Szamos) és Mures (Maros) nevet kapják. Ezek együttes befogadóképesség 1300 fõ. (Tervezõ: ISLGC Bukarest: Hudita H, Ileana Nediu építészek, I. Barbani statikus, N. Haschi villamos-tervezõ)

 

 E létesítmények sorában utolsóként készül el az Egészségügyi Minisztérium beruházásában   a 150 férõhelyes Rehabilitációs Balneológiai Klinika, ugyancsak teljesen önálló gyógyászati és élelmezési blokkal. (Építész: Szabó Arnold, gépész: Szûcs Lóránd,  Mot Andrei  és Pop Ioan, villamos: Beniczky Sándor, közmû: Bonta Eugenia) Ez a létesítmény országos szinten biztosítja a balneológus szakemberek képzését.

 

Mindkét fürdõhely valamint a közeli Szentmárton községben megépült új lakónegyed (Itt 500 lakás épült  a fürdõhely alkalmazottai  részére) távhõ-ellátására megépül a nagyváradi 2. sz. hõerõmûtõl a 2xDN400 mm-es, mintegy 8 km. hosszúságú távhõ-vezeték (150/70 fokos forróvíz) és elosztó hálózat.  Ennek következtében a korábban megépült olajtüzelésû kazánházakat hõközpontokká kellett  átalakítani, ami a nagyobb kényelem biztosítása mellett jótékony hatással volt a fürdõhely egészségesebb, füstmentes környezetének a  biztosítására. Tervezõ: ISPE Bukarest (gerincvezeték)  valamint Szûcs Lóránd (elosztó hálózat és alközpontok) gépész és Stoicea Stefan statikus.

 

Félixfürdõn 1989 végén  a következõ szállodák üzemeltek:

Sorszám

A gyógyszálló megnevezése

Létesítés éve

Kategória

(tájékoztató

jelleggel)

Férõhely

(ágyak száma)

Beruházó

     1

Régi, felújított és bõvített szállodák (Viktor, Menyhért)

1898, 1963

*

   370

Turisztikai

Minisztérium

     2

Volt nyomdaipari üdülõ, jelenleg gyermekszanatórium

    1952

komfort nélküli

   150

Megyei Tanács

     3

Hotel Félix

    1970

     ***

    400

Turisztikai

Minisztérium

     4

SZOT-1 gyógyszálló 1. ütem

 

    1968

     ***

   1000

SZOT

     5

SZOT-1 gyógyszálló 2. ütem

(Reprezentatív vendégszinttel) 

    1976

  ** (****) 

     500

SZOT

     6

Hotel International

    1979

****

     400

Turisztikai

Minisztérium

     7

Hotel Lotus

    1977

***

     400

Turisztikai

Minisztérium

     8

Hotel Termal

    1975

***

     400

Turisztikai

Minisztérium

     9

Hotel Poienita (Tisztás)

    1981

***

     306

Turisztikai

Minisztérium

    10

Hotel Crisana (Körösvidék)

(Elnöki lakosztállyal)

    1981

****

     200

RKP

    11

Hotel Somes (Szamos)

    1987

***

     344

Turisztikai

Minisztérium

    12

Hotel Mures (Maros)

    1987

***

     650

Turisztikai

Minisztérium

    13

Hotel  Muntenia

    1987

***

     806

Turisztikai

Minisztérium

    14

Hotel Nufarul (Tavirózsa)

    1969

***

     150

Turisztikai

Minisztérium

    15

SZOT-2 Muncelul

gyógyszálló

    1987

**

    1100

SZOT

    16

Rehabilitációs balneológiai klinika

    1988

***

      150

Egészség-

ügyi Min.

A fenti gyógyszállók és szanatóriumok majd mindegyikéhez saját szabadtéri strandfürdõ és fedett (külön férfi és nõi) medencék is tartoznak. A szabadtéri strandok téliesítve vannak, fûtött öltözõkkel és egyéb közösségi helyiségekkel. A medencékben a vizet naponta cserélik. Üzemelés alatt a vízcsere folyamatos (a térfogat 30%-ának mértékéig).

 

Az 1989-es rezsimváltás óta újabb szállodák nem épültek, jelenleg a gomba-módra szaporodó magánpanziók iránt van inkább fizetõképes kereslet.

 

5. Fontosabb tervezési szempontok

 

A több mint 10 gyógyszálló és szanatórium tervezése során, a balneológus szakorvosokkal (Dr. Laviniu Munteanu, Dr. Ignatie Berindei, Dr. Ludovic Grigore és mások) együttmûködve egyre tökéletesebb megoldások alakultak ki. Külön szociológus foglalkozott a külföldi turisták és betegek véleményének felmérésével és rendszerzésével. Ezeket a tervezés során a tervezõk a lehetõségekhez képest igyekeztek figyelembe venni. Ezért a vendégek és a kiszolgáló személyzet kényelme és a jobb munkakörülmények szempontjából a utolsóként tervezett nagy gyógyszálló, a Muncelul (SZOT-II)  tekinthetõ az egyik legsikerültebbnek.

 

Nem a tervezõkön múlott, hogy a nagy befogadóképességû szállodákat aránylag kis területen,  kellett megépíteni, amit csak az emeletek számának a növelésével lehetett elérni. (általában 10-12 emeletesek). Ezzel a fürdõhely elvesztette meghitt, családias jellegét és emberi léptékét. Ennek ellenére a külföldi vendégek elismeréssel nyilatkoztak nem csak az itteni gyógyvizek jótékony hatásáról, de a szállodák kényelmérõl is.

 

 Minden gyógyszállónál az alapvetõ funkciókat ellátó tömbök (hotel-rész, száraz és vizes gyógyászat, konyhák, éttermek, mosodák, szórakozási létesítmények, stb.) külön-külön épülettömbben kerültek elhelyezésre, de úgy, hogy a betegek és vendégek mindent könnyen elérhessenek, anélkül, hogy az épületbõl ki kellene lépniük. Így sikerült a zavaró hatásokat (zaj, pára, konyhai szagok, stb.) kiküszöbölni.

 

Gépészeti szempontból fontos volt az igen hosszú és állandó karbantartást igénylõ vezetékek (különösen ami a termálvíz-vezetékeket illeti) könnyû hozzáférhetõségét biztosítani. Ezért az épületek alatt több száz méter hosszúságban járható, szellõzethetõ csõalagutak vannak.

 

A nedves gyógyászati részlegeken (hidroterápia, gyógymedencék) nagy jelentõsége van az állandó légcserét biztosító szellõztetõ rendszereknek. Ezek leállása esetén egyrészt jelentõs mértékben károsodik az épületek szerkezete, másrészt pedig a belsõ terek magas páratartalma árt a betegek és a személyzet komfort-érzetének és egészségének. Néhány évvel az üzembe helyezés után néhány gyógyászati épületnél a falak és födémek a belsõ levegõ magas nedvességtartalma miatt károsodtak, ami a gépészeti berendezések – enyhén szólva – nem szakszerû üzemeltetésének a következménye. (Pl.  a fedett medencéket már este feltöltötték forró termálvízzel, a takarékossági és egyéb okok miatt a szellõzõ-berendezéseket nem üzemeltették.)

 

6. A gyógyvíz-szolgáltató rendszer rövid ismertetése.

 

Ha az 50-100 évvel korábban épült fürdõmedencék mindegyike saját hõforrásra épülhetett, ma már a nagy gyógyszállók  termálvízzel való ellátására csak egy egységes szolgáltató rendszer létrehozásával valósulhatott meg. E rendszer  tervezésénél a következõ  feltételekbõl indultunk ki:

 

            1. A rendelkezésre álló  hévíz-kutak közel azonos minõségû gyógyvizet szolgáltatnak, tehát ezek egymással keverhetõk.

 

            2. Minden gyógyfürdõhöz úgy meleg (kb. 46 fokos), mint hûtött (kb. 36 fokos) gyógyvizet kell biztosítani. A felhasználás színhelyén az orvosi utasításnak megfelelõ mértékû keveréssel lehet elérni a különbözõ balneológiai kezeléshez szükséges optimális hõfokot.

 

            3. Gyógyvizes kezelést kizárólag csak a délelõtti órákban, 6-13 óra között szabad végezni. Mivel az így kialakuló csúcsfogyasztás meghaladja a kutak engedélyezett hozamát, elengedhetetlen legalább a hûtött termálvíz tárolása, elsõsorban a legnagyobb vízigényt jelentõ gyógymedencék feltöltésére.

 

            4. A fedett (belsõ) medencék feltöltése kizárólag a hajnali órákban történjen, közvetlenül nyitás elõtt. Tilos a termálvizet a gyógymedencékben tárolni és hûlni hagyni, mert a magas páratartalom az épület elemeit tönkreteszi.

           

            5. A termálvíz hûtésekor felszabaduló hõenergiát lehetõleg hasznosítani kell.

 

            6. A termálvizet csak zárt rendszerben (hõcserélõkben) szabad hûteni. Nyitott rendszerben történõ hûtéskor (pl. hûtõtoronyban), több évtizedes tapasztalatok szerint, az itteni víz gyógyhatása erõsen csökken.

 

Ezen feltételek figyelembevételével létesült a ma is üzemelõ rendszer, mely a kutaktól a gyógyvizet egy 500 m3-es puffer-tartályba szivattyúzza. A termálvíz egy részének hûtése zárt rendszerben, ellenáramú hõcserélõkben történik. Az így nyert hõenergiát  a használati melegvíz elõmelegítésére lehet használni Az elõmelegített hidegvíz hõmérséklete eléri a 30-32 fokot, ami jelentõs hõenergia-megtakarítást eredményez.

 

A külsõ termálvíz-szállító  vezeték-rendszer föld alatti vasbeton védõcsatornába lett tervezve. Rendkívüli jelentõsége van a csõvezeték rendszer helyes kialakításnak, az adott vízminõsének leginkább megfelelõ anyagok, hõcserélõk, berendezések, mûszerek, stb. helyes megválasztásának. A Félixfürdõn alkalmazott elosztó- és hõenergia-hasznosító rendszer elvi vázlata a 9. sz. mellékletben lett megadva. A meleg termálvizet szállító csövek anyaga üvegszálas poliészter. Ezeket svéd licenc alapján már a 80-as években Romániában gyártották. A többéves tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a csövek jól bírják a közel 50 fokos hõmérsékletet, vízkõlerakódás sem képzõdött. A hûtött termálvíz szállítása kemény PVC csövekben történik. A korábbi évek tapasztalatai alapján a termálvíz erõs korróziós hatása illetve a lerakódás miatt acélcsövek alkalmazása nem jöhetett szóba. Ahol a korábbi években acélcsöveket használtak, két év után ki kellett cserélni a csöveket. Ezért termálvíz szállítására acélcsövet csak rövid légvezetékeknél alkalmaztunk, ahol a vezetékek 3-5 évenkénti cseréje könnyen megoldható. A korróziót, ill. lerakódást gátló inhibitor alkalmazása gyógyvizek esetében nem jöhetett szóba.

 

A mûanyag csövek hõszigetelés nélkül kerültek beépítésre. Az aránylag rövid távolságok (néhány száz méter) és a magas vízhozamok következtében legfeljebb 2-3 fokos lehûléssel kellett számolni, ami nem indokolta volna a hõszigetelés magas költségeit. A hidroterápiás gyógyászati részlegek belsõ gyógyvíz-hálózata részben szintén mûanyag csövekbõl. ill. a csatlakozási helyeken rozsdamentes acélcsõbõl készültek. A  balneológiai gyógyászati eszközök és armatúrák egy része román gyártmányú, másik része importból származik (pl. un. stangerbad, víz alatti masszázs, fiziko-terápiás gyógyászati eszközök,   stb.)

 

Építészeti szempontból nagy körültekintést igényel a belsõ gyógymedencék szigetelése és a felhasznált beton minõsége. Minden medence teljes felülete alulról ellenõrizhetõ és hozzáférhetõ kell legyen. Ezért ezek  mintegy  „belógnak” az alagsori szintbe. Az állandó vízcsere miatt nagy jelentõsége van a túlfolyó rendszer helyes kialakításának.

 

Az összes nedves-terápiás részlegek, ahol a betegek szükségszerûen mezítláb közlekednek, padlófûtéssel vannak ellátva. Ezek üzembiztos mûködése érdekében eredeti módszer lett alkalmazva, ami kizárja az esetleges csõrepedés esetén a födém-elemek károsodását.

 

 Tapasztalataink alapján a gyógyfürdõk teljes építészeti és gépészeti felújítására normális karbantartás esetén 15 évenként van szükség. A karbantartási munkák elhanyagolása esetén egyrészt ez az idõszak nagyon lerövidülhet,  másrészt pedig a mind gyakoribbá váló üzemzavarok  hátráltatják a gyógyító munkát.

 

A tervezett létesítményeknél a gyógymedencéket naponta leürítik, takarítják és fertõtlenítik, majd reggelente friss  gyógyvízzel töltik fel. Vízforgató berendezést sehol sem alkalmaztunk, mert gyógyvizek esetében ez értelmetlen. Abban az idõben a rendelkezésre álló nagy vízhozamú kutak egyébként sem indokoltak ilyen megoldást, különös tekintettel a jelentõs volumenû beruházásra.   Természetesen, ha a medence csak üdülési célokat szolgál, vízforgató berendezéssel rengeteg vizet lehet megtakarítani, illetve kevesebb vízzel is lehet nagyobb medencét üzemeltetni. A folyamatos, óránkénti vízcsere mértéke eléri a medence térfogatának 30 %-át. Az egy betegre esõ napi gyógyvíz-szükséglet megközelítõleg 1000 l/fõ, nap. A használati melegvíz napi fogyasztása kb. 250 liter/fõ.

 

Mint már a fentiekben említve lett, az épületek hõellátása a nagyváradi II. sz. (keleti) hõerõmûtõl, 150/80 fokos forró vízzel  történik. A nagyobb szállodáknak saját hõközpontja van. Ezek átlagos kapacitása 5-7 Gkal/h. (5,8 – 8,1 MW) Az egész gyógyfürdõ-övezet maximális téli  (beleértve a kiszolgáló személyzet részére Szentmárton községben épült mintegy 500 lakást) megközelítõleg 50 Gkal/h. A gyógyszállók egy ágyra vonatkoztatott évi hõsszükséglete mintegy 10-12 Gkal/év.

 

A vízellátás a nagyváradi  vízmûvektõl biztosított. A keletkezett szennyvizet szintén a városi szennyvíztelep veszi át. (Tervezõk: Coste Viorel,  Petre Unita, Lintner Béla és Banov Vasile.)

 

 

Irodalom:

 

Laviniu Munteanu:     Baile Felix – Baile 1 Mai (román nyelven) Sport kiadó, Bukarest 1979

Kisgyörgy Zoltán – Kristó András: Románia ásványvizei (magyar nyelven), Tudományos   

                                                        kiadó, Bukarest, 1978

Dr. Szabó Árpád: Ape si gaze radioactive din Romania (Romániai radioaktív vizek és gázok)   

                                                       (román nyelven). Dacia kiadó, Kolozsvár, 1978

Péter I. Zoltán:   Félixfürdõ  története képekkel.  Litera kiadó Nagyvárad, 1995

Péter I. Zoltán:  Félixfürdõ (Helytörténet), Nagyvárad 1998

Dr. Boldizsár Tibor: A geotermikus energia hasznosítása. Mûszaki könyvkiadó Bp., 1965

Szabó Arnold:   Monografia Bailor Felix si 1 Mai. (Kézirat ill. elõadás)

Telepy Marcell, Hutyra G. Zoltán:  A szentmártoni rendház,  kastély és Félix-fürdõ története.

                          Nagyvárad, 1997.

Szûcs Lóránd:  Recuperarea caldurii apelor termale la Baile Felix  (A félixfürdõi termálvizek

hõenergiájának hasznosítása) Elõadás az országos energetikai értekezleten.     Kolozsvár, 1974                                     

Valamint a továbbiakban mellékelt sajtószemelvények. (ezek az internetes változatban nem szerepelnek)

.

***

 

Utószó 2001-05-11 én:

 Ma már néhány dolgot másképpen látok, mint amikor a fenti tanulmányt megírtam. Különösen fontosnak tartom megjegyezni, hogy az utóbbi 2-3 évben a magyarországi gyógy-idegenforgalom rendkívül látványos fejlõdésnek indult.  A  közelmúltban   az Orbán-kormány által  meghirdetett Széchenyi terv kiemelten kezeli a termálgyógyászat fejlesztését, százmilliárdos nagyságrendû fejlesztések elõirányzata révén. Ezért ez a gyógyturizmus méltán válik a magyar nemzetgazdaság  egyik húzó ágazatává.

                                                                                                                                    Sz. L.