(Rövid tanulmány az egykori tervező szemszögéből)
|
1. Bevezetés
2. A Félix-környéki gyógyvizek hasznosításának rövid
történeti
áttekintése.
3. Félixfürdõ termálkútjai és hévizeinek jellemzõi
4. Félixfürdõ gyógyászati és idegenforgalmi létesítményei
5. Fontosabb tervezési szempontok
6. A gyógyvíz-szolgáltató rendszer rövid ismertetése
Mellékletek 1. A fontosabb hõforrások vizének vegyi összetétele.
2. A térség áttekintõ helyszínrajza
3. Félixfürdõ vázlatos helyszínrajza
4. A jelentõsebb létesítmények fényképei
5. Sajtószemelvények
TERMÁLVÍZ ÉS GYÓGYTURIZMUS: FÉLIXFÜRDÕ
1. Bevezetés Romániában a természeti adottságoknak
köszönhetõen rendkívüli kedvezõ feltételei vannak a gyógy-idegenforgalom
fejlesztésének. Ezen adottságok közül nemzetközi összehasonlításban
is kiemelkedõ jelentõségû a festõi szépségû Kárpátok
koszorúja, a Fekete tenger homokos partja és nem utolsósorban a számtalan helyen feltörõ
gyógyvizek, ásványvizek és hévizek. Ez utóbbiak mellett alakultak ki
a századok során olyan híres gyógyfürdõk, mint pl. Herkulesfürdõ és Félixfürdõ. Ez utóbbi fürdõhelyrõl kívánom röviden
ismertetni azokat a legfontosabb tudnivalókat, melyeket a fürdõhely viharos gyorsaságú
fejlesztésének egyik részvevõjeként szereztem. A tanulmányban igyekeztem
külön is megemlíteni mindazon volt kollegám nevét, akik a fontosabb objektumok tervezésében
részt vettek. Az 1948-ban bekövetkezett államosításig Félixfürdõ
a Jászóvári Premontrei Kanonokrend Nagyváradi Pázmány Péter Fõgimnáziumának
tulajdonában volt. Félixfürdõ (románul: Baile Felix) rendkívüli
dinamikus fejlesztése 1968 után következett be, amikor az ország akkori vezetése
felismerte az idegenforgalomban rejlõ devizaszerzõ lehetõségeket, amire nagy szükség
volt az ország erõltetett iparosításának a finanszírozásához.
Ennek következményeként indult be Félixfürdõ erõteljes fejlesztésének
programja. A tervek kidolgozására az akkori Nagyváradi Tervezõintézet kapott
megbízást. Az igen jelentõs volumenû tervezési feladat elvégzésére
egy 45 fõs komplex tervezõcsoportot szervezetek. Ez a kihelyezett tervezõ csoport közvetlenül
a helyszínen dolgozott az 1973-1983 közötti években. A csoportban voltak építészek
(Terdik Magda, Szabó Arnold, Szász Pál, Némethy László, Abrudeanu Emilia,
Pantor Mihai, Moisi Alexandru), statikus mérnökök (Szánthó János, Szánthó
Lídia, Wanek Péter, Rusznyák András, Stoicea Stefan, Báthy Enikõ, Krajcsy
Genovéva), épületgépész-mérnökök (Szûcs Lóránd,
Pop Ioan, Vincze János, Barth Magda, Ion Vasile), villamos tervezõk (Beniczky Sándor, Kinde
Ilona, Fülöp Lajos, Weisz Péter), konyhai, gyógy-terápiai és mosodai berendezések
tervezõi (Mot Andrei, Máté József) és mások. E rövid ismertetõ keretében szeretném összefoglalni
e komplex tervezõcsoport tevékenységét és eredményeit, különös
tekintettel a félixi gyógyvizek gyógyászati és egyéb célú
felhasználására. Félixfürdõ fekvése idegenforgalmi szempontból
igen kedvezõ. Könnyen megközelíthetõ, hiszen csupán 8 km-re van az immár
250 ezer lakosú megyeszékhelytõl, Nagyváradtól. A nagyváradi nemzetközi
repülõtér és a közeli borsi (ártándi) határátkelõ a nemzetközi
kapcsolatokat is segíti. Nagyvárad közelsége nem csak a jobb közlekedési
feltételek valamint a turisták által is igénybe vehetõ kereskedelmi, sport és
kulturális létesítmények miatt elõnyös, de a város közmûvei
(vízmûvek, szennyvíz-telep, távfûtési rendszer) Félixfürdõt
is kiszolgálják. E közmûvek teljesítményének meghatározásánál
Félixfürdõt is figyelembe vették. Ugyanakkor a fürdõhely körüli
kiterjedt erdõség és dombvidék kiváló természeti környezetet
biztosít. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai szerint a gyógyulni
és üdülni vágyó külföldiek közül legtöbben a skandináv
országokból, Izraelbõl és Németországból látogatnak ide.
Az 1989-es fordulat után az idelátogató külföldiek száma érezhetõen
megcsappant, a belföldieknek pedig szinte megfizethetetlen a teljes ellátással járó
gyógyulás vagy üdülés. Ezért az igen jelentõs kapacitás egy
része, különösen a téli idõszakban kihasználatlan. Az 1989 decemberi fordulat után a fejlesztések leálltak, de még
a szinten tartására sem jut pénz. Igaz a környéken gomba módra szaporodnak
a magán-panziók és fizetõ-vendéglátó vállalkozások.
A meglevõ szállodák égetõen szükségessé váló
felújításához és jobb kihasználtságának biztosításához
megoldást talán a privatizáció hozhat. Ebben bízott az azóta távozott
román turisztikai miniszter, Birtalan Ákos is. Utódja is bizakodik, bizonyos konkrét lépések
is történtek már ebbe az irányba. A mostani pangás mindenképpen átmenetinek tekinthetõ,
hiszen a Romániáról korábban kialakult negatív imázs is oldódni
látszott, különösen az 1996 novemberi választások utáni új politikai
légkörnek is köszönhetõen. Hogy az azóta eltelt idõ nem váltotta
be a várakozásokat, az már a mai román belpolitikai élet bizonytalankodásainak,
nem utolsó sorban az integrációs reményeknek a bizonytalan jövõbe
történõ kitolódásának köszönhetõ. Ennek ellenére a magyarországi gyógy-idegenforgalom
számára nem elhanyagolható potenciális kihívást jelenthet egy új
versenyhelyzet kialakulásának a lehetõsége. Bár a helyzetet részletesen
nem ismerhetem, számomra úgy tûnik, hogy a magyarországi gyógyhelyek (Hajdúszoboszló, Harkány, Héviz, Zalakaros, Bük, Gyula,
stb.) nagyobbik része egyelõre légi úton még
nehezen megközelíthetõ, kevesebb szállodai férõhellyel rendelkeznek és
zömében a tömegturizmus kiszolgálására rendezkedtek be. Ezzel szemben Félixfürdõ fejlesztésénél
külön hangsúlyt helyeztek arra, hogy az lehetõleg ne az 1-2 napra ideruccanó
tömegek üdülõje legyen. Itt elsõsorban a legalább 2-3 hetes gyógykezelést
igénylõ betegekre számítanak, akiknek nyugalmát lehetõleg ne zavarják
a hétvégi vagy alkalmi fürdõzõk vagy hangoskodó diszkózók.
Igaz ennek ellentmond a diktatúra "útmutatásai" alapján megépült
többszintes szállodáknak nem éppen a meghitt nyugalmat sugárzó és
nem emberi léptékû tömege. A tömeges turizmus távoltartását
elsõsorban nem kitiltással kívánták elérni, hanem a nagy tömegek
befogadására alkalmasabb (hatalmas strandfürdõk, kempingek) Püspökfürdõ ("szocialista nevén": Május 1 fürdõ)
tömegvonzásának a fejlesztésével. Ennek köszönhetõen a kispénzû
vagy alkalmi turisták és a közeli nagyváros lakói hétvégeken tömegesen
(50-60 ezren) keresik fel Püspökfürdõt, mentesítve ezzel az inkább gyógyászati
célokat szolgáló Félixfürdõt. Hogy mennyire nagy hangsúlyt fektettek az itteni hõforrások
gyógyászati célú hasznosítására, bizonyítja az is, hogy
itt épült fel egy 150 ágyas klinika, ahol a legsúlyosabb mozgásszervi betegségben
szenvedõket gyógyítják és ugyanakkor ez a bázisa a romániai termál-gyógyászat
szakorvosainak a képzésére, különösen azután, hogy 1990-ben Nagyváradon
magalakult az Egyetem keretében az orvosi kar is. Egyébként a nagyváradi egyetem
egyben tudományos bázisa is a hévizek energetikai célú hasznosításának
is. 2. A Félix-környéki gyógyvizek hasznosításának
rövid történeti áttekintése. A rendelkezésre álló történeti források
szerint a várad-környéki hõforrások ugyanolyan régóta ismertek,
mint a rómaiak által is már kedvelt Herkulesfürdõ. Félixfürdõrõl
az elsõ monográfiát Mayer A. írta 1861-ben. Szerinte a helyi toponómia is arra utal,
hogy a környék lakossága már a régmúlt idõkben ismerte az
itteni hõforrások gyógyító hatását. Erre utal a közeli Hájó
falu elnevezése is, mivel a korabeli dokumentumokban Hew-yo név alatt szerepel. E hõforrások régi népszerûségének
irodalmi vonatkozása is van. Janus Pannonius Búcsú Váradtól címû versében olvashatjuk a következõ
részletet (Tóth István váradi költõ fordításában, az eredeti
latin nyelvrõl):
Isten véletek, áradó hévizek
Hol nem üli a párákat a kénszag,
S jó timsó vegyül a szelíd habokba,
Mely gyógyszer a súlyos szembetegnek
S könnyû szaga az orrunkat se bántja.
Vágjunk társak, a hosszú, téli útnak. A már említett Mayer-féle monográfia szerint
Püspökfürdõ területén a múlt században még 17 természetes
hõforrás volt. Ezek közül ma már csupán 11-nek a nyomait lehet felismerni
és csak négy aktív hõforrás létezik. A század elején még
minden hõforrásra egy-egy fürdõ települt, mint például a Szent László,
Úri-fürdõ, István, Erzsébet, Családi fürdõ, Iszap fürdõ,
Reviczky fürdõ, stb. Egyébként orvosilag kimutatott tény, hogy a gyógyvíz
közvetlenül a forrásnál a leghatásosabb. A nagyobb távolságra akár
zárt rendszerben is szállított víz gyógyhatása erõsen csökken
és ezért ilyen esetben inkább üdülési, mint gyógyászati célokra
alkalmas. Az 1830-ban Püspökfürdõn egy földcsuszamlás
következtében létrejött természetes gát felduzzasztotta a Bugyogó-forrásból eredõ patak (Pece-patak) vizét és az így
keletkezett melegvizû tó ma természetvédelmi terület. Más kérdés,
hogy az utóbbi években nem sikerült érvényt szerezni e természeti kincs
megóvásának. E "védettség" illetné meg az itt viruló
hófehér szirmairól nevezetes tavirózsát, a Nimphaea lotus thermalis-t. Félixfürdõn szintén volt egy természetes
gyógyforrás, igaz lényegesen kisebb hozammal. Errõl az elsõ írásos
említés 1763-ból való. A forrás fölé 1771-ben egy lyukacsos réz-lemezt
helyeztek és e fölött alakították ki a medencét. Ennek a medencének
a maradványait az 1950-es évek elején feltöltötték földdel, majd 1982-ben
kiásták és jelenleg megtekinthetõ. 3. Félixfürdõ termálkútjai és hévizeinek
jellemzõi Ezek az elõzmények vezették Zsigmondy Vilmost (1821-1888) arra, hogy saját költségén
mélyfúrást végezzen. Próbálkozása igen hamar eredménnyel
járt, ugyanis 1876-ban mindössze 47 m. mélység elérése után 49 fokos
termálvíz tört fel. A feltört víz hozama rendkívül nagy volt, napi közel
17 millió liter (196 lit/mp). Hasonló hozamú hõforrást azóta sem sikerült
fúrni a Kárpát-medencében! Ez a kút fúrómesterérõl
mai napig a Bálint nevet viseli. Egészen 1965-ig ez az egy kút látta
el termálvízzel egész Félixfürdõt. Manapság is mûködik,
igaz már jóval kisebb hozammal. A kútfejet a hatvanas években kicserélték.
Ezután a hozam 25 l/mp körül stabilizálódott, majd fokozatosan tovább csökkent. Nem sokkal ezután ugyancsak Zsigmondy végzett mélyfúrást
Püspökfürdõben is, ahol 101 m. mélységbõl tört fel 42 fokos termálvíz.
Az idõk folyamán ez a kút annyira tönkrement, hogy 1984-ben végleg lezárták
és közvetlen közelében új kutat fúrtak. A Bálint-kút hosszú évtizedeken át elegendõ
volt a fürdõ létesítményeinek üzemeltetésére, hiszen a fel
nem használt termálvíz egy melegvizû patak formájában elfolyt. (Erre a
kútfejnél levõ "hidraulikus kos" miatt volt szükség, tehát a
nyomásfokozáshoz külsõ energiát nem használtak). A kút vizének
hõmérséklete túlságosan magas (49 fok) volt közvetlen, fürdési
célokra történõ felhasználásra. Ezért a medencék és
kádfürdõk feltöltéséhez a víz nagyobbik felét fából
készült hûtõtoronyban lehûtötték. Mivel a hûtõtoronyban
a termálvíz a levegõvel közvetlenül érintkezett, hõmérsékletével
együtt gyógyhatása is erõsen csökkent. Ez a hûtõtorony egy kisebb domb
tetején állt, innen a víz gravitációs úton, föld alatti csõvezetékek
rendszeren jutott el a felhasználás helyére. Az idõközben bekövetkezett fejlesztések eredményeképpen
megnõtt termálvíz-igény, valamint a Bálint kút hozamának folyamatos
csökkenése, szükségessé tették egy új kút fúrását.
Ezt a 4011 számot viselõ kutat a bukaresti Geológiai Fúróvállalat készítette
1956-ban. Az új kút mélysége 152,8 m., ártézi hozama 7000 m3/nap
ugyancsak 49 fokos termálvíz. Röviddel ezután valamivel északabbra újabb
kutat fúrtak (4012 sz.), ezúttal 1579,8 m. mélységig. Hidrogeológiai szempontból
ez a mélyfúrás meglepõ eredménnyel járt. Megállapítást
nyert, hogy a már ismert krétakori 50-300 m. mélységben levõ termálvízen
kívül, nagyobb mélységben még további két termálvíz-réteg
található. A krétakori vízréteg kutatatására egy újabb
kutat fúrtak, ezúttal alig 15 m-nyire északra a régi Bálint kúttól.
Ez a kút a 4003 sorszámot kapta. Itt 1969-ben 69 m. mélységbõl 46 fokos termálvíz
tört fel ártézi nyomással, több mint 100 l/mp hozammal. 1972-ben a tervezett új
SZOT gyógyszálló gyógyvíz-ellátására Félixfürdõ
D-i szélén egy újabb kutat fúrtak (4087 sz.) Ez a kút 200 m. mélységbõl
napi 3800 m3 (kb. 44 l/mp) 42 fokos termálvizet szolgáltatott. Röviddel ezután a két fürdõhely közötti
Rontó falu közelében, a vasút mellett egy 546,8 m. mélységre lefúrt
kútból 50 l/mp hozamú 40 fokos termálvizet nyertek. E kút közelében
nem volt semmilyen objektum, a fúrást hidrológiai kutatás céljából
végezték. Ez a kút a környék legalacsonyabban fekvõ pontján készült.
Bebizonyosodott, hogy ennek üzemelése esetén a többi termálkút hozama erõsen
lecsökken, tehát közvetlen kapcsolat van közöttük. Az elvégzett fúrások eredményeinek tanulmányozása
arra a következtetésre vezettek, hogy a két fürdõhely térségében
a következõ három hévíz-réteg található: 1. A
legfelsõ krétakori mészkõ üregeiben 50-300 m. közötti mélységben
45-50 fokos hévíz található. Ennek valószínûsíthetõ
hozama kutanként 20-24 em3/nap. 2. Ugyancsak
krétakori mészkõ üregeiben és repedéseiben található 400-450
mélységhatárok között a valamivel langyosabb (!), 40-45 fokos víz. Ennek
kutankénti hozama átlagosan csak kb. 4000 m3/nap. 3. A
harmadik, legalsó hévíz réteg júra-kori mészkõ-üregekben
található, 1100-1500 m. közötti mélységben. Ennek hõmérséklete
csupán 34 fok körüli. Kinyerhetõ vízhozama kutanként már csak 240
m3/nap. Érdekes ez az "inverziós" jelenség, ahol
a magasabban, a felszínhez közelebb fekvõ vízréteg hõmérséklete
magasabb. Ennek az anomáliának a kiterjedése csak aránylag kis területre korlátozódik.
Az innen mindössze 8-12 km-re távolságra levõ nagyváradi termálkutak (mintegy
10-12 db.) már 1800-2400 mélységbõl 80-105 fokos termálvizet szolgáltatnak.
Ezek hozama kutanként 8-20 l/mp és hasznosításuk elsõsorban energetikai célokat
szolgál. (Pl. a Nufarul – románul Tavirózsa – lakónegyed több száz
lakásának használati melegvíz-ellátása, tejüzem teljes hõenergia
ellátása, virágkertészeti melegházak fûtése, a négycsillagos
Dácia szálló fûtése, az egyetem épületeinek központi fûtése,
sõt az egyetem területén egy villamos-energiát is elõállító
kísérleti üzem, stb.). Valamivel nyugatabbra, Bors község térségében, alig néhány
száz méternyire a magyar határtól igen magas hõfokú termálvíz
tört fel az ottani, olajkutatási célból végzett mélyfúrásoknál.
Az itt nyert 120 fok körüli hõmérsékletû termálvizet a közelben
levõ 100 hektáros üvegház-komplexum egy részének a fûtésére
használják. Bár szakmai tevékenységem az itteni hasznosításra
is kiterjedt, ennek részletesebb ismertetése nem képezi e rövid dolgozat tárgyát. Mint arról fentebb már említés történt,
a jelenleg is üzemelõ termálkútak hozamai egymással kölcsönhatásban
vannak. Ezért a Geológiai Felügyelõség minden kútnál megállapította
a kitermelhetõ termálvíz-kvótákat. Az évente végzett teszt-vizsgálatokból
kitûnik, hogy a kutak (szabad kifolyásnál, tehát nem folytatott) hozamai lassú
csökkenést mutatnak. Ennek mértéke azonban még nem veszélyezteti a fürdõk
biztonságos üzemeltetését. Az alábbi táblázatban az egyes kutaknál jóváhagyott
maximálisan kitermelhetõ hozamok vannak feltüntetve (1988-ra érvényes adatok!):
Összesen:
270 A félixfürdõi termálvizek radióaktivitása általában közepes szintû. Ugyanakkor
az egységnyi idõ alatt a légkörbe jutó radon-mennyiség gyógyhatása
döntõ fontosságú. A radon (222 Rn) a rádium bomlásakor keletkezõ
"nemesgáz". (Dr. Szabó Árpád: Romániai radioaktív vizek és gázok 30. old.)
Optimális felezési idejével (3,823 nap) gyógyászati szempontból a termálvizek
egyik legértékesebb alkotó része. Íme néhány jellemzõ adat
a Nagyvárad-környéki termálvizek radioaktivitásáról:
*) pCi = picocurie, 1pCi = 10 Ci,
1 Ci = 3,7×10 Bq A radioaktív sugárzás következtében a szervezetet
komplex fiziológiai hatások érik. Ez a biológiai hatás nagyban függ a besugárzott
dózistól, a sugárzás fajtájától, a szervezet sugárérzékenységétõl,
stb. A fürdõkúra során a radon fõként a bõrön át jut
a szervezetbe, majd a tüdõn át távozik. Egy 30-40 perces fürdõ után
a radon-mennyiségnek kb. 3 %-a marad a szervezetben, 9-12 %-a a légzés utján
távozik és kb. 85 %-a elvész. A fontosabb termál-kutak vegyelemzéseinek eredményei
táblázat formájában a mellékletben szerepelnek. A romániai gyógyvizek
és gyógy-gázok legjobb ismerõje Dr. Szabó Árpád kolozsvári egyetemi tanár, a fenti adatok közlésénél
a már elõbb ismertetett könyvében megjelent adatokat használtam fel. Bár ennek a dolgozatnak nem tárgya az adott termálvizek
részletes gyógyászati alkalmazásának az ismertetése, a termálvíz
összetétele és a gyógyhatás közötti összefüggések elemzése,
azt mindenképpen meg kell említeni, hogy Félixfürdõ gyógyvize nem csak
általában mozgásszervi megbetegedések esetén fejti ki jótékony
hatását, de balesetek, sérülések és mûtétek utókezelésére,
a központi és periferikus idegrendszer, idült gyulladásos izületi betegségek,
valamint nõgyógyászati bántalmak gyógyítására is kiválóan
alkalmas. Nagyon jó eredményeket értek el élsportolók felkészítésében is, hiszen a román
sportolók szinte állandó jelleggel itt készültek fel a nagy világversenyekre
(mindenekelõtt tornászok, atléták, labdarugók). 4. Félixfürdõ gyógyászati és idegenforgalmi
létesítményei. A múlt század végén, az akkori viszonyokhoz
képest korszerû fürdõvel egybekapcsolt szállodák épültek. (Menyhért és Viktor szállók, 1898). A szerényebb igényû betegek részére
épült a Békés szálló. A helyi, városi lakosság tömeges
befogadására épült meg a szabadtéri strandfürdõ, öltözõkkel
és egyéb kiszolgáló létesítményekkel együtt. (Ez az
1976 évi teljes felújítása után télen-nyáron üzemel). Ezután
e század közepéig szinte minden változatlan maradt. Az ötvenes évek elején
néhány nagyobb államosított vállalat építtetett üdülõket
saját dolgozói részére. Ezek közül a legnagyobb az akkori Breiner Béla
nyomdaipari vállalat üdülõje, (Tervezõje Elkán Károly építész) amely manapság gyermeküdülõként mûködik. Az
ötvenes évek végén épült meg az 5000 m2 felületi nagy strandfürdõ,
amely napjainkban is üzemel. (Tervezõje Niculin Ioan építész, Marginean Vasile statikus, Budur Cornelia közmû-tervezõ, Bakó Attila épületgépész). Az elsõ, a mai igényeket megközelítõ szállodát
1963-ban építették, amely az egykori Menyhért és Viktor szállodákat
köti össze, mindössze 80 férõhellyel. (Tervezõje Pataky László építész, Ilea Traian épületgépész). 1965-ben kivitelezésre került a két fürdõ
komplex ivóvíz-ellátása, a nagyváradi vízmûvektõl, ami elõfeltétele
volt a további fejlesztéseknek. Ezzel párhuzamosan elkészült a térség
általános rendezési terve (Vezetõ tervezõje Orbán Károly építész,
Budur Cornelia és Bakó Attila gépészek). Tizenöt évvel késõbb
az új rendezési tervet Szabó Arnold és Máté László építészek
készítették el. Az elsõ önálló szálloda 150 férõhellyel
1969-ben épült fel és Nufarul (Tavirózsa) néven válik ismertté. (Tervezõi:
Moisi Alexandru építész, Zimmermann Károly építész, Sárga
József és Ilea Traian épületgépész, Fülöp Lajos villamos-tervezõ). Ugyanez a tervezõ csoport tervezi meg 1970-ben a kereskedelmi üzletközpontot,
melyben helyet kap a postahivatal is. 1970-ben néhány társasház épül a
kiszolgáló személyzet részére. Ugyanekkor épül meg az új
vasútállomás épülete (Tervezõje Habuczky József építész). Ugyancsak 1970-ben készül az elsõ, mai értelemben
is modern, 400 férõhelyes Félix gyógyszálló komplexum, saját hidroterápiás
részleggel, medencékkel, orvosi rendelõkkel és élelmezési blokkal. A
gyógyászati részleg napi 1000 fõ ellátására alkalmas. (Tervezõi
a mellékletben szereplõ fényképen vannak feltüntetve). Az épülõ és tervezett gyógyszállók
biztonságos termálvíz ellátására idõközben sor kerül
a már említett termálkutak fúrására. 1970-71-ben készül el
a termálvizek egységes hasznosító rendszere. (Csõvezetékek, szivattyú-állomások,
termálvíz tározók, hûtõrendszer, stb.). Ez a komplex rendszer nem csak
gyógyászati, de energia-takarékossági szempontok figyelembevételével
készült. (Tervezõk: Szûcs Lóránd gépész, Varga Ágnes
és Zimmermann Károly statikusok). 1971-ben kezdõdik el a mai napig is legnagyobb befogadóképességû
gyógyszálló, a Szakszervezetek Országos Tanácsának beruházásában.
Ennek a két ütemben felépült komplexumnak a befogadóképessége 1500
fõ, kétágyas, fürdõszobás szobákkal. Az épületnek 3
hotel-szárnya, gyógyászati részlege, élelmezési blokkja (4 étteremmel)
és 300 férõhelyes színházterme is van. (Építészak: Tripa János, Tripa Constantina,
Szabó Arnold, Máté László, statikusok: Malita Florica, Takács László,
Lobaza A., Tamas Sarolta, gépészek: Szûcs Lóránd, Pop Ioan, Vincze János,
Sárga József, Cupsa Ioan, villamos: Beniczky S. Tod Petru és Tet Remus, technológus:
Mot Andrei és Máté József) 1972-ben épül fel az elsõ nyilvános fedett medence,
a régi strandfürdõ mellé, melyet Apolló fürdõ néven ismernek. (Építész: Abrudean Emilia, gépész: Pop
Ioan). Az épület tervezõje a Román Építõmûvészek Szövetségének
díját kapta meg 1973-ban. A bevezetõben említett, kihelyezett tervezõcsoport
megszervezése után (1973 október) egymás után épülnek az újabb
gyógyszállók. 1974-ben készül el a vasútállomás elõtti
Termal nevû, 400 ágyas gyógyszálló
komplexum. 1975-ben megépül a SZOT-1 gyógyszálló szabadtéri strandfürdõje
a kapcsolódó létesítményekkel együtt, ami biztosítja a téli
üzemeltetést is. 1977-ben elkészül az ugyancsak 400 férõhelyes
Lotus gyógyszálló. Két évvel késõbb
épül fel a luxusigényeket is kielégítõ 400 férõhelyes, körpanorámás
Hotel Belvedere, amelyet Ceausescu utasítására át kellett "keresztelni"
International névre (A bécsi Belvedere palotához fûzõdõ
és a románságot sértõ emlékek miatt). Ezután a további sorrend: 1980: Hotel Crisana 200 férõhellyel. Ennek beruházója az
akkori állampárt, az RKP. 1981: Hotel Poienita ("Tisztás") 306 férõhellyel. 1987-ben megépül
a fürdõhely kulturális központja, melyben helyet kap egy 400 férõhelyes színházterem
is. Ugyanebben ez évben kezdõdik el az újabb, 1100 férõhelyes 2. számú
szakszervezeti Muncelul nevû (SZOT-II) gyógyszálló megépítése.
Gyógyászati részlege napi 3500 beteg ellátását biztosítja (Külsõ,
bejáró betegekkel együtt). . Ennek a szállónak is teljesen önálló,
saját szabadtéri strandfürdõje valamint kiszolgáló létesítményei
is vannak. (Tervezõk:
Szabó Arnold, Máté László, Köteles Lajos, Szûcs Judit építészek,
Wanek Péter, Stoicea Stefan, Varga Lajos és Szántó János statikusok, Szûcs
Lóránd, Ion Vasile, Barth Magda és Vincze János gépészek, Beniczky
Sándor és Fülöp Lajos villamos tervezõk, Bonta Eugenia és Costras D-tru közmû
és utász tevezõk) 1987-88 között további három gyógyszálló
épül és az Unirea (Egyesülés), Somes (Szamos) és Mures (Maros) nevet kapják. Ezek együttes befogadóképesség
1300 fõ. (Tervezõ: ISLGC Bukarest: Hudita H, Ileana Nediu építészek,
I. Barbani statikus, N. Haschi villamos-tervezõ) E létesítmények sorában utolsóként
készül el az Egészségügyi Minisztérium beruházásában
a 150 férõhelyes Rehabilitációs Balneológiai Klinika, ugyancsak teljesen önálló gyógyászati és élelmezési
blokkal.
(Építész: Szabó Arnold, gépész: Szûcs Lóránd,
Mot Andrei és Pop Ioan, villamos: Beniczky Sándor, közmû: Bonta Eugenia) Ez a létesítmény országos szinten biztosítja a balneológus
szakemberek képzését. Mindkét fürdõhely valamint a közeli Szentmárton községben megépült új lakónegyed
(Itt 500 lakás épült a fürdõhely alkalmazottai részére)
távhõ-ellátására megépül a nagyváradi 2. sz. hõerõmûtõl a
2xDN400 mm-es, mintegy 8 km. hosszúságú távhõ-vezeték (150/70 fokos forróvíz)
és elosztó hálózat. Ennek következtében a korábban megépült
olajtüzelésû kazánházakat hõközpontokká kellett átalakítani,
ami a nagyobb kényelem biztosítása mellett jótékony hatással volt a fürdõhely
egészségesebb, füstmentes környezetének a biztosítására.
Tervezõ:
ISPE Bukarest (gerincvezeték) valamint Szûcs Lóránd (elosztó hálózat
és alközpontok) gépész és Stoicea Stefan statikus. Félixfürdõn 1989 végén a következõ
szállodák üzemeltek:
A fenti gyógyszállók és szanatóriumok
majd mindegyikéhez saját szabadtéri strandfürdõ és fedett (külön
férfi és nõi) medencék is tartoznak. A szabadtéri strandok téliesítve
vannak, fûtött öltözõkkel és egyéb közösségi helyiségekkel.
A medencékben a vizet naponta cserélik. Üzemelés alatt a vízcsere folyamatos (a
térfogat 30%-ának mértékéig). Az 1989-es rezsimváltás óta újabb szállodák
nem épültek, jelenleg a gomba-módra szaporodó magánpanziók iránt
van inkább fizetõképes kereslet. 5. Fontosabb tervezési szempontok A több mint 10 gyógyszálló és szanatórium
tervezése során, a balneológus szakorvosokkal (Dr. Laviniu Munteanu, Dr. Ignatie Berindei, Dr. Ludovic Grigore és
mások) együttmûködve egyre tökéletesebb megoldások
alakultak ki. Külön szociológus foglalkozott a külföldi turisták és betegek
véleményének felmérésével és rendszerzésével. Ezeket
a tervezés során a tervezõk a lehetõségekhez képest igyekeztek figyelembe
venni. Ezért a vendégek és a kiszolgáló személyzet kényelme és
a jobb munkakörülmények szempontjából a utolsóként tervezett nagy
gyógyszálló, a Muncelul (SZOT-II) tekinthetõ az egyik legsikerültebbnek. Nem a tervezõkön múlott, hogy a nagy befogadóképességû
szállodákat aránylag kis területen, kellett megépíteni, amit csak
az emeletek számának a növelésével lehetett elérni. (általában
10-12 emeletesek). Ezzel a fürdõhely elvesztette meghitt, családias jellegét és
emberi léptékét. Ennek ellenére a külföldi vendégek elismeréssel
nyilatkoztak nem csak az itteni gyógyvizek jótékony hatásáról, de a szállodák
kényelmérõl is. Minden gyógyszállónál az alapvetõ
funkciókat ellátó tömbök (hotel-rész, száraz és vizes gyógyászat,
konyhák, éttermek, mosodák, szórakozási létesítmények,
stb.) külön-külön épülettömbben kerültek elhelyezésre, de úgy,
hogy a betegek és vendégek mindent könnyen elérhessenek, anélkül, hogy az
épületbõl ki kellene lépniük. Így sikerült a zavaró hatásokat
(zaj, pára, konyhai szagok, stb.) kiküszöbölni. Gépészeti szempontból fontos volt az igen hosszú
és állandó karbantartást igénylõ vezetékek (különösen
ami a termálvíz-vezetékeket illeti) könnyû hozzáférhetõségét
biztosítani. Ezért az épületek alatt több száz méter hosszúságban
járható, szellõzethetõ csõalagutak vannak. A nedves gyógyászati részlegeken (hidroterápia,
gyógymedencék) nagy jelentõsége van az állandó légcserét
biztosító szellõztetõ rendszereknek. Ezek leállása esetén egyrészt
jelentõs mértékben károsodik az épületek szerkezete, másrészt
pedig a belsõ terek magas páratartalma árt a betegek és a személyzet komfort-érzetének
és egészségének. Néhány évvel az üzembe helyezés után
néhány gyógyászati épületnél a falak és födémek
a belsõ levegõ magas nedvességtartalma miatt károsodtak, ami a gépészeti
berendezések – enyhén szólva – nem szakszerû üzemeltetésének a következménye.
(Pl. a fedett medencéket már este feltöltötték forró termálvízzel,
a takarékossági és egyéb okok miatt a szellõzõ-berendezéseket
nem üzemeltették.) 6. A gyógyvíz-szolgáltató rendszer rövid
ismertetése. Ha az 50-100 évvel korábban épült fürdõmedencék
mindegyike saját hõforrásra épülhetett, ma már a nagy gyógyszállók
termálvízzel való ellátására csak egy egységes szolgáltató
rendszer létrehozásával valósulhatott meg. E rendszer tervezésénél
a következõ feltételekbõl indultunk ki: 1. A
rendelkezésre álló hévíz-kutak közel azonos minõségû
gyógyvizet szolgáltatnak, tehát ezek egymással keverhetõk. 2. Minden
gyógyfürdõhöz úgy meleg (kb. 46 fokos), mint hûtött (kb. 36 fokos) gyógyvizet
kell biztosítani. A felhasználás színhelyén az orvosi utasításnak
megfelelõ mértékû keveréssel lehet elérni a különbözõ
balneológiai kezeléshez szükséges optimális hõfokot. 3. Gyógyvizes
kezelést kizárólag csak a délelõtti órákban, 6-13 óra között
szabad végezni. Mivel az így kialakuló csúcsfogyasztás meghaladja a kutak engedélyezett
hozamát, elengedhetetlen legalább a hûtött termálvíz tárolása,
elsõsorban a legnagyobb vízigényt jelentõ gyógymedencék feltöltésére. 4. A
fedett (belsõ) medencék feltöltése kizárólag a hajnali órákban
történjen, közvetlenül nyitás elõtt. Tilos a termálvizet a gyógymedencékben
tárolni és hûlni hagyni, mert a magas páratartalom az épület elemeit tönkreteszi. 5. A
termálvíz hûtésekor felszabaduló hõenergiát lehetõleg hasznosítani
kell. 6. A
termálvizet csak zárt rendszerben (hõcserélõkben) szabad hûteni. Nyitott
rendszerben történõ hûtéskor (pl. hûtõtoronyban), több évtizedes
tapasztalatok szerint, az itteni víz gyógyhatása erõsen csökken. Ezen feltételek figyelembevételével létesült
a ma is üzemelõ rendszer, mely a kutaktól a gyógyvizet egy 500 m3-es puffer-tartályba
szivattyúzza. A termálvíz egy részének hûtése zárt rendszerben,
ellenáramú hõcserélõkben történik. Az így nyert hõenergiát
a használati melegvíz elõmelegítésére lehet használni Az elõmelegített
hidegvíz hõmérséklete eléri a 30-32 fokot, ami jelentõs hõenergia-megtakarítást
eredményez. A külsõ termálvíz-szállító vezeték-rendszer föld alatti vasbeton védõcsatornába lett tervezve. Rendkívüli
jelentõsége van a csõvezeték rendszer helyes kialakításnak, az adott
vízminõsének leginkább megfelelõ anyagok, hõcserélõk, berendezések,
mûszerek, stb. helyes megválasztásának. A Félixfürdõn alkalmazott
elosztó- és hõenergia-hasznosító rendszer elvi vázlata a 9. sz. mellékletben
lett megadva. A meleg termálvizet szállító csövek anyaga üvegszálas
poliészter. Ezeket svéd licenc alapján már a 80-as években Romániában
gyártották. A többéves tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a csövek jól bírják
a közel 50 fokos hõmérsékletet, vízkõlerakódás sem képzõdött.
A hûtött termálvíz szállítása kemény PVC csövekben történik.
A korábbi évek tapasztalatai alapján a termálvíz erõs korróziós
hatása illetve a lerakódás miatt acélcsövek alkalmazása nem jöhetett
szóba. Ahol a korábbi években acélcsöveket használtak, két év
után ki kellett cserélni a csöveket. Ezért termálvíz szállítására
acélcsövet csak rövid légvezetékeknél alkalmaztunk, ahol a vezetékek
3-5 évenkénti cseréje könnyen megoldható. A korróziót, ill. lerakódást
gátló inhibitor alkalmazása gyógyvizek esetében nem jöhetett szóba. A mûanyag csövek hõszigetelés nélkül
kerültek beépítésre. Az aránylag rövid távolságok (néhány
száz méter) és a magas vízhozamok következtében legfeljebb 2-3 fokos lehûléssel
kellett számolni, ami nem indokolta volna a hõszigetelés magas költségeit. A hidroterápiás
gyógyászati részlegek belsõ gyógyvíz-hálózata részben
szintén mûanyag csövekbõl. ill. a csatlakozási helyeken rozsdamentes acélcsõbõl
készültek. A balneológiai gyógyászati eszközök és armatúrák
egy része román gyártmányú, másik része importból származik
(pl. un. stangerbad, víz alatti masszázs, fiziko-terápiás gyógyászati
eszközök, stb.) Építészeti szempontból nagy körültekintést
igényel a belsõ gyógymedencék szigetelése és a felhasznált beton
minõsége. Minden medence teljes felülete alulról ellenõrizhetõ és
hozzáférhetõ kell legyen. Ezért ezek mintegy „belógnak” az alagsori
szintbe. Az állandó vízcsere miatt nagy jelentõsége van a túlfolyó
rendszer helyes kialakításának. Az összes nedves-terápiás részlegek, ahol a betegek
szükségszerûen mezítláb közlekednek, padlófûtéssel vannak
ellátva. Ezek üzembiztos mûködése érdekében eredeti módszer
lett alkalmazva, ami kizárja az esetleges csõrepedés esetén a födém-elemek
károsodását. Tapasztalataink alapján a gyógyfürdõk teljes
építészeti és gépészeti felújítására normális
karbantartás esetén 15 évenként van szükség. A karbantartási munkák
elhanyagolása esetén egyrészt ez az idõszak nagyon lerövidülhet, másrészt
pedig a mind gyakoribbá váló üzemzavarok hátráltatják a gyógyító
munkát. A tervezett létesítményeknél a gyógymedencéket
naponta leürítik, takarítják és fertõtlenítik, majd reggelente friss
gyógyvízzel töltik fel. Vízforgató berendezést sehol sem alkalmaztunk,
mert gyógyvizek esetében ez értelmetlen. Abban az idõben a rendelkezésre álló
nagy vízhozamú kutak egyébként sem indokoltak ilyen megoldást, különös
tekintettel a jelentõs volumenû beruházásra. Természetesen, ha a
medence csak üdülési célokat szolgál, vízforgató berendezéssel
rengeteg vizet lehet megtakarítani, illetve kevesebb vízzel is lehet nagyobb medencét üzemeltetni.
A folyamatos, óránkénti vízcsere mértéke eléri a medence térfogatának
30 %-át. Az egy betegre esõ napi gyógyvíz-szükséglet megközelítõleg
1000 l/fõ, nap. A használati melegvíz napi fogyasztása kb. 250 liter/fõ. Mint már a fentiekben említve lett, az épületek
hõellátása a nagyváradi II. sz. (keleti) hõerõmûtõl,
150/80 fokos forró vízzel történik. A nagyobb szállodáknak saját
hõközpontja van. Ezek átlagos kapacitása 5-7 Gkal/h. (5,8 – 8,1 MW) Az egész gyógyfürdõ-övezet
maximális téli (beleértve a kiszolgáló személyzet részére
Szentmárton községben épült mintegy 500 lakást) megközelítõleg
50 Gkal/h. A gyógyszállók egy ágyra vonatkoztatott évi hõsszükséglete
mintegy 10-12 Gkal/év. A vízellátás a nagyváradi vízmûvektõl
biztosított. A keletkezett szennyvizet szintén a városi szennyvíztelep veszi át.
(Tervezõk:
Coste Viorel, Petre Unita, Lintner Béla és Banov Vasile.) Irodalom: Laviniu Munteanu: Baile Felix – Baile 1 Mai (román nyelven) Sport kiadó, Bukarest
1979 Kisgyörgy Zoltán – Kristó András: Románia
ásványvizei (magyar nyelven), Tudományos
kiadó,
Bukarest, 1978 Dr. Szabó Árpád: Ape si gaze radioactive din Romania (Romániai radioaktív
vizek és gázok)
(román nyelven). Dacia kiadó, Kolozsvár, 1978 Péter I. Zoltán: Félixfürdõ története képekkel. Litera kiadó Nagyvárad, 1995 Péter I. Zoltán: Félixfürdõ (Helytörténet), Nagyvárad
1998 Dr. Boldizsár Tibor: A geotermikus energia hasznosítása. Mûszaki könyvkiadó
Bp., 1965 Szabó Arnold: Monografia Bailor Felix si 1 Mai. (Kézirat ill. elõadás) Telepy Marcell, Hutyra G. Zoltán: A szentmártoni rendház, kastély és Félix-fürdõ története.
Nagyvárad, 1997. Szûcs Lóránd: Recuperarea caldurii apelor termale la Baile Felix (A félixfürdõi termálvizek hõenergiájának hasznosítása) Elõadás
az országos energetikai értekezleten. Kolozsvár, 1974
Valamint a továbbiakban mellékelt sajtószemelvények. (ezek
az internetes változatban nem szerepelnek) . *** Utószó
2001-05-11 én: Ma már néhány dolgot másképpen látok, mint amikor a fenti tanulmányt megírtam. Különösen fontosnak tartom megjegyezni, hogy az utóbbi 2-3 évben a magyarországi gyógy-idegenforgalom rendkívül látványos fejlõdésnek indult. A közelmúltban az Orbán-kormány által meghirdetett Széchenyi terv kiemelten kezeli a termálgyógyászat fejlesztését, százmilliárdos nagyságrendû fejlesztések elõirányzata révén. Ezért ez a gyógyturizmus méltán válik a magyar nemzetgazdaság egyik húzó ágazatává. Sz. L. |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||