(Rövid tanulmány az egykori tervező szemszögéből)
|
1. Bevezetés
2. A Félix-környéki gyógyvizek hasznosításának rövid
történeti
áttekintése.
3. Félixfürdő termálkútjai és hévizeinek jellemzői
4. Félixfürdő gyógyászati és idegenforgalmi létesítményei
5. Fontosabb tervezési szempontok
6. A gyógyvíz-szolgáltató rendszer rövid ismertetése
Mellékletek 1. A fontosabb hőforrások vizének vegyi összetétele.
2. A térség áttekintő helyszínrajza
3. Félixfürdő vázlatos helyszínrajza
4. A jelentősebb létesítmények fényképei
5. Sajtószemelvények
TERMÁLVÍZ ÉS GYÓGYTURIZMUS: FÉLIXFÜRDŐ
1. Bevezetés Romániában a természeti adottságoknak
köszönhetően rendkívüli kedvező feltételei vannak a gyógy-idegenforgalom
fejlesztésének. Ezen adottságok közül nemzetközi összehasonlításban
is kiemelkedő jelentőségű a festői szépségű Kárpátok
koszorúja, a Fekete tenger homokos partja és nem utolsósorban a számtalan helyen feltörő
gyógyvizek, ásványvizek és hévizek. Ez utóbbiak mellett alakultak ki
a századok során olyan híres gyógyfürdők, mint pl. Herkulesfürdő és Félixfürdő. Ez utóbbi fürdőhelyről kívánom röviden
ismertetni azokat a legfontosabb tudnivalókat, melyeket a fürdőhely viharos gyorsaságú
fejlesztésének egyik részvevőjeként szereztem. A tanulmányban igyekeztem
külön is megemlíteni mindazon volt kollegám nevét, akik a fontosabb objektumok tervezésében
részt vettek. Az 1948-ban bekövetkezett államosításig Félixfürdő
a Jászóvári Premontrei Kanonokrend Nagyváradi Pázmány Péter Főgimnáziumának
tulajdonában volt. Félixfürdő (románul: Baile Felix) rendkívüli
dinamikus fejlesztése 1968 után következett be, amikor az ország akkori vezetése
felismerte az idegenforgalomban rejlő devizaszerző lehetőségeket, amire nagy szükség
volt az ország erőltetett iparosításának a finanszírozásához.
Ennek következményeként indult be Félixfürdő erőteljes fejlesztésének
programja. A tervek kidolgozására az akkori Nagyváradi Tervezőintézet kapott
megbízást. Az igen jelentős volumenű tervezési feladat elvégzésére
egy 45 fős komplex tervezőcsoportot szervezetek. Ez a kihelyezett tervező csoport közvetlenül
a helyszínen dolgozott az 1973-1983 közötti években. A csoportban voltak építészek
(Terdik Magda, Szabó Arnold, Szász Pál, Némethy László, Abrudeanu Emilia,
Pantor Mihai, Moisi Alexandru), statikus mérnökök (Szánthó János, Szánthó
Lídia, Wanek Péter, Rusznyák András, Stoicea Stefan, Báthy Enikő, Krajcsy
Genovéva), épületgépész-mérnökök (Szűcs Lóránd,
Pop Ioan, Vincze János, Barth Magda, Ion Vasile), villamos tervezők (Beniczky Sándor, Kinde
Ilona, Fülöp Lajos, Weisz Péter), konyhai, gyógy-terápiai és mosodai berendezések
tervezői (Mot Andrei, Máté József) és mások. E rövid ismertető keretében szeretném összefoglalni
e komplex tervezőcsoport tevékenységét és eredményeit, különös
tekintettel a félixi gyógyvizek gyógyászati és egyéb célú
felhasználására. Félixfürdő fekvése idegenforgalmi szempontból
igen kedvező. Könnyen megközelíthető, hiszen csupán 8 km-re van az immár
250 ezer lakosú megyeszékhelytől, Nagyváradtól. A nagyváradi nemzetközi
repülőtér és a közeli borsi (ártándi) határátkelő a nemzetközi
kapcsolatokat is segíti. Nagyvárad közelsége nem csak a jobb közlekedési
feltételek valamint a turisták által is igénybe vehető kereskedelmi, sport és
kulturális létesítmények miatt előnyös, de a város közművei
(vízművek, szennyvíz-telep, távfűtési rendszer) Félixfürdőt
is kiszolgálják. E közművek teljesítményének meghatározásánál
Félixfürdőt is figyelembe vették. Ugyanakkor a fürdőhely körüli
kiterjedt erdőség és dombvidék kiváló természeti környezetet
biztosít. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai szerint a gyógyulni
és üdülni vágyó külföldiek közül legtöbben a skandináv
országokból, Izraelből és Németországból látogatnak ide.
Az 1989-es fordulat után az idelátogató külföldiek száma érezhetően
megcsappant, a belföldieknek pedig szinte megfizethetetlen a teljes ellátással járó
gyógyulás vagy üdülés. Ezért az igen jelentős kapacitás egy
része, különösen a téli időszakban kihasználatlan. Az 1989 decemberi fordulat után a fejlesztések leálltak, de még
a szinten tartására sem jut pénz. Igaz a környéken gomba módra szaporodnak
a magán-panziók és fizető-vendéglátó vállalkozások.
A meglevő szállodák égetően szükségessé váló
felújításához és jobb kihasználtságának biztosításához
megoldást talán a privatizáció hozhat. Ebben bízott az azóta távozott
román turisztikai miniszter, Birtalan Ákos is. Utódja is bizakodik, bizonyos konkrét lépések
is történtek már ebbe az irányba. A mostani pangás mindenképpen átmenetinek tekinthető,
hiszen a Romániáról korábban kialakult negatív imázs is oldódni
látszott, különösen az 1996 novemberi választások utáni új politikai
légkörnek is köszönhetően. Hogy az azóta eltelt idő nem váltotta
be a várakozásokat, az már a mai román belpolitikai élet bizonytalankodásainak,
nem utolsó sorban az integrációs reményeknek a bizonytalan jövőbe
történő kitolódásának köszönhető. Ennek ellenére a magyarországi gyógy-idegenforgalom
számára nem elhanyagolható potenciális kihívást jelenthet egy új
versenyhelyzet kialakulásának a lehetősége. Bár a helyzetet részletesen
nem ismerhetem, számomra úgy tűnik, hogy a magyarországi gyógyhelyek (Hajdúszoboszló, Harkány, Héviz, Zalakaros, Bük, Gyula,
stb.) nagyobbik része egyelőre légi úton még
nehezen megközelíthető, kevesebb szállodai férőhellyel rendelkeznek és
zömében a tömegturizmus kiszolgálására rendezkedtek be. Ezzel szemben Félixfürdő fejlesztésénél
külön hangsúlyt helyeztek arra, hogy az lehetőleg ne az 1-2 napra ideruccanó
tömegek üdülője legyen. Itt elsősorban a legalább 2-3 hetes gyógykezelést
igénylő betegekre számítanak, akiknek nyugalmát lehetőleg ne zavarják
a hétvégi vagy alkalmi fürdőzők vagy hangoskodó diszkózók.
Igaz ennek ellentmond a diktatúra "útmutatásai" alapján megépült
többszintes szállodáknak nem éppen a meghitt nyugalmat sugárzó és
nem emberi léptékű tömege. A tömeges turizmus távoltartását
elsősorban nem kitiltással kívánták elérni, hanem a nagy tömegek
befogadására alkalmasabb (hatalmas strandfürdők, kempingek) Püspökfürdő ("szocialista nevén": Május 1 fürdő)
tömegvonzásának a fejlesztésével. Ennek köszönhetően a kispénzű
vagy alkalmi turisták és a közeli nagyváros lakói hétvégeken tömegesen
(50-60 ezren) keresik fel Püspökfürdőt, mentesítve ezzel az inkább gyógyászati
célokat szolgáló Félixfürdőt. Hogy mennyire nagy hangsúlyt fektettek az itteni hőforrások
gyógyászati célú hasznosítására, bizonyítja az is, hogy
itt épült fel egy 150 ágyas klinika, ahol a legsúlyosabb mozgásszervi betegségben
szenvedőket gyógyítják és ugyanakkor ez a bázisa a romániai termál-gyógyászat
szakorvosainak a képzésére, különösen azután, hogy 1990-ben Nagyváradon
magalakult az Egyetem keretében az orvosi kar is. Egyébként a nagyváradi egyetem
egyben tudományos bázisa is a hévizek energetikai célú hasznosításának
is. 2. A Félix-környéki gyógyvizek hasznosításának
rövid történeti áttekintése. A rendelkezésre álló történeti források
szerint a várad-környéki hőforrások ugyanolyan régóta ismertek,
mint a rómaiak által is már kedvelt Herkulesfürdő. Félixfürdőről
az első monográfiát Mayer A. írta 1861-ben. Szerinte a helyi toponómia is arra utal,
hogy a környék lakossága már a régmúlt időkben ismerte az
itteni hőforrások gyógyító hatását. Erre utal a közeli Hájó
falu elnevezése is, mivel a korabeli dokumentumokban Hew-yo név alatt szerepel. E hőforrások régi népszerűségének
irodalmi vonatkozása is van. Janus Pannonius Búcsú Váradtól című versében olvashatjuk a következő
részletet (Tóth István váradi költő fordításában, az eredeti
latin nyelvről):
Isten véletek, áradó hévizek
Hol nem üli a párákat a kénszag,
S jó timsó vegyül a szelíd habokba,
Mely gyógyszer a súlyos szembetegnek
S könnyű szaga az orrunkat se bántja.
Vágjunk társak, a hosszú, téli útnak. A már említett Mayer-féle monográfia szerint
Püspökfürdő területén a múlt században még 17 természetes
hőforrás volt. Ezek közül ma már csupán 11-nek a nyomait lehet felismerni
és csak négy aktív hőforrás létezik. A század elején még
minden hőforrásra egy-egy fürdő települt, mint például a Szent László,
Úri-fürdő, István, Erzsébet, Családi fürdő, Iszap fürdő,
Reviczky fürdő, stb. Egyébként orvosilag kimutatott tény, hogy a gyógyvíz
közvetlenül a forrásnál a leghatásosabb. A nagyobb távolságra akár
zárt rendszerben is szállított víz gyógyhatása erősen csökken
és ezért ilyen esetben inkább üdülési, mint gyógyászati célokra
alkalmas. Az 1830-ban Püspökfürdőn egy földcsuszamlás
következtében létrejött természetes gát felduzzasztotta a Bugyogó-forrásból eredő patak (Pece-patak) vizét és az így
keletkezett melegvizű tó ma természetvédelmi terület. Más kérdés,
hogy az utóbbi években nem sikerült érvényt szerezni e természeti kincs
megóvásának. E "védettség" illetné meg az itt viruló
hófehér szirmairól nevezetes tavirózsát, a Nimphaea lotus thermalis-t. Félixfürdőn szintén volt egy természetes
gyógyforrás, igaz lényegesen kisebb hozammal. Erről az első írásos
említés 1763-ból való. A forrás fölé 1771-ben egy lyukacsos réz-lemezt
helyeztek és e fölött alakították ki a medencét. Ennek a medencének
a maradványait az 1950-es évek elején feltöltötték földdel, majd 1982-ben
kiásták és jelenleg megtekinthető. 3. Félixfürdő termálkútjai és hévizeinek
jellemzői Ezek az előzmények vezették Zsigmondy Vilmost (1821-1888) arra, hogy saját költségén
mélyfúrást végezzen. Próbálkozása igen hamar eredménnyel
járt, ugyanis 1876-ban mindössze 47 m. mélység elérése után 49 fokos
termálvíz tört fel. A feltört víz hozama rendkívül nagy volt, napi közel
17 millió liter (196 lit/mp). Hasonló hozamú hőforrást azóta sem sikerült
fúrni a Kárpát-medencében! Ez a kút fúrómesteréről
mai napig a Bálint nevet viseli. Egészen 1965-ig ez az egy kút látta
el termálvízzel egész Félixfürdőt. Manapság is működik,
igaz már jóval kisebb hozammal. A kútfejet a hatvanas években kicserélték.
Ezután a hozam 25 l/mp körül stabilizálódott, majd fokozatosan tovább csökkent. Nem sokkal ezután ugyancsak Zsigmondy végzett mélyfúrást
Püspökfürdőben is, ahol 101 m. mélységből tört fel 42 fokos termálvíz.
Az idők folyamán ez a kút annyira tönkrement, hogy 1984-ben végleg lezárták
és közvetlen közelében új kutat fúrtak. A Bálint-kút hosszú évtizedeken át elegendő
volt a fürdő létesítményeinek üzemeltetésére, hiszen a fel
nem használt termálvíz egy melegvizű patak formájában elfolyt. (Erre a
kútfejnél levő "hidraulikus kos" miatt volt szükség, tehát a
nyomásfokozáshoz külső energiát nem használtak). A kút vizének
hőmérséklete túlságosan magas (49 fok) volt közvetlen, fürdési
célokra történő felhasználásra. Ezért a medencék és
kádfürdők feltöltéséhez a víz nagyobbik felét fából
készült hűtőtoronyban lehűtötték. Mivel a hűtőtoronyban
a termálvíz a levegővel közvetlenül érintkezett, hőmérsékletével
együtt gyógyhatása is erősen csökkent. Ez a hűtőtorony egy kisebb domb
tetején állt, innen a víz gravitációs úton, föld alatti csővezetékek
rendszeren jutott el a felhasználás helyére. Az időközben bekövetkezett fejlesztések eredményeképpen
megnőtt termálvíz-igény, valamint a Bálint kút hozamának folyamatos
csökkenése, szükségessé tették egy új kút fúrását.
Ezt a 4011 számot viselő kutat a bukaresti Geológiai Fúróvállalat készítette
1956-ban. Az új kút mélysége 152,8 m., ártézi hozama 7000 m3/nap
ugyancsak 49 fokos termálvíz. Röviddel ezután valamivel északabbra újabb
kutat fúrtak (4012 sz.), ezúttal 1579,8 m. mélységig. Hidrogeológiai szempontból
ez a mélyfúrás meglepő eredménnyel járt. Megállapítást
nyert, hogy a már ismert krétakori 50-300 m. mélységben levő termálvízen
kívül, nagyobb mélységben még további két termálvíz-réteg
található. A krétakori vízréteg kutatatására egy újabb
kutat fúrtak, ezúttal alig 15 m-nyire északra a régi Bálint kúttól.
Ez a kút a 4003 sorszámot kapta. Itt 1969-ben 69 m. mélységből 46 fokos termálvíz
tört fel ártézi nyomással, több mint 100 l/mp hozammal. 1972-ben a tervezett új
SZOT gyógyszálló gyógyvíz-ellátására Félixfürdő
D-i szélén egy újabb kutat fúrtak (4087 sz.) Ez a kút 200 m. mélységből
napi 3800 m3 (kb. 44 l/mp) 42 fokos termálvizet szolgáltatott. Röviddel ezután a két fürdőhely közötti
Rontó falu közelében, a vasút mellett egy 546,8 m. mélységre lefúrt
kútból 50 l/mp hozamú 40 fokos termálvizet nyertek. E kút közelében
nem volt semmilyen objektum, a fúrást hidrológiai kutatás céljából
végezték. Ez a kút a környék legalacsonyabban fekvő pontján készült.
Bebizonyosodott, hogy ennek üzemelése esetén a többi termálkút hozama erősen
lecsökken, tehát közvetlen kapcsolat van közöttük. Az elvégzett fúrások eredményeinek tanulmányozása
arra a következtetésre vezettek, hogy a két fürdőhely térségében
a következő három hévíz-réteg található: 1. A
legfelső krétakori mészkő üregeiben 50-300 m. közötti mélységben
45-50 fokos hévíz található. Ennek valószínűsíthető
hozama kutanként 20-24 em3/nap. 2. Ugyancsak
krétakori mészkő üregeiben és repedéseiben található 400-450
mélységhatárok között a valamivel langyosabb (!), 40-45 fokos víz. Ennek
kutankénti hozama átlagosan csak kb. 4000 m3/nap. 3. A
harmadik, legalsó hévíz réteg júra-kori mészkő-üregekben
található, 1100-1500 m. közötti mélységben. Ennek hőmérséklete
csupán 34 fok körüli. Kinyerhető vízhozama kutanként már csak 240
m3/nap. Érdekes ez az "inverziós" jelenség, ahol
a magasabban, a felszínhez közelebb fekvő vízréteg hőmérséklete
magasabb. Ennek az anomáliának a kiterjedése csak aránylag kis területre korlátozódik.
Az innen mindössze 8-12 km-re távolságra levő nagyváradi termálkutak (mintegy
10-12 db.) már 1800-2400 mélységből 80-105 fokos termálvizet szolgáltatnak.
Ezek hozama kutanként 8-20 l/mp és hasznosításuk elsősorban energetikai célokat
szolgál. (Pl. a Nufarul – románul Tavirózsa – lakónegyed több száz
lakásának használati melegvíz-ellátása, tejüzem teljes hőenergia
ellátása, virágkertészeti melegházak fűtése, a négycsillagos
Dácia szálló fűtése, az egyetem épületeinek központi fűtése,
sőt az egyetem területén egy villamos-energiát is előállító
kísérleti üzem, stb.). Valamivel nyugatabbra, Bors község térségében, alig néhány
száz méternyire a magyar határtól igen magas hőfokú termálvíz
tört fel az ottani, olajkutatási célból végzett mélyfúrásoknál.
Az itt nyert 120 fok körüli hőmérsékletű termálvizet a közelben
levő 100 hektáros üvegház-komplexum egy részének a fűtésére
használják. Bár szakmai tevékenységem az itteni hasznosításra
is kiterjedt, ennek részletesebb ismertetése nem képezi e rövid dolgozat tárgyát. Mint arról fentebb már említés történt,
a jelenleg is üzemelő termálkútak hozamai egymással kölcsönhatásban
vannak. Ezért a Geológiai Felügyelőség minden kútnál megállapította
a kitermelhető termálvíz-kvótákat. Az évente végzett teszt-vizsgálatokból
kitűnik, hogy a kutak (szabad kifolyásnál, tehát nem folytatott) hozamai lassú
csökkenést mutatnak. Ennek mértéke azonban még nem veszélyezteti a fürdők
biztonságos üzemeltetését. Az alábbi táblázatban az egyes kutaknál jóváhagyott
maximálisan kitermelhető hozamok vannak feltüntetve (1988-ra érvényes adatok!):
Összesen:
270 A félixfürdői termálvizek radióaktivitása általában közepes szintű. Ugyanakkor
az egységnyi idő alatt a légkörbe jutó radon-mennyiség gyógyhatása
döntő fontosságú. A radon (222 Rn) a rádium bomlásakor keletkező
"nemesgáz". (Dr. Szabó Árpád: Romániai radioaktív vizek és gázok 30. old.)
Optimális felezési idejével (3,823 nap) gyógyászati szempontból a termálvizek
egyik legértékesebb alkotó része. Íme néhány jellemző adat
a Nagyvárad-környéki termálvizek radioaktivitásáról:
*) pCi = picocurie, 1pCi = 10 Ci,
1 Ci = 3,7×10 Bq A radioaktív sugárzás következtében a szervezetet
komplex fiziológiai hatások érik. Ez a biológiai hatás nagyban függ a besugárzott
dózistól, a sugárzás fajtájától, a szervezet sugárérzékenységétől,
stb. A fürdőkúra során a radon főként a bőrön át jut
a szervezetbe, majd a tüdőn át távozik. Egy 30-40 perces fürdő után
a radon-mennyiségnek kb. 3 %-a marad a szervezetben, 9-12 %-a a légzés utján
távozik és kb. 85 %-a elvész. A fontosabb termál-kutak vegyelemzéseinek eredményei
táblázat formájában a mellékletben szerepelnek. A romániai gyógyvizek
és gyógy-gázok legjobb ismerője Dr. Szabó Árpád kolozsvári egyetemi tanár, a fenti adatok közlésénél
a már előbb ismertetett könyvében megjelent adatokat használtam fel. Bár ennek a dolgozatnak nem tárgya az adott termálvizek
részletes gyógyászati alkalmazásának az ismertetése, a termálvíz
összetétele és a gyógyhatás közötti összefüggések elemzése,
azt mindenképpen meg kell említeni, hogy Félixfürdő gyógyvize nem csak
általában mozgásszervi megbetegedések esetén fejti ki jótékony
hatását, de balesetek, sérülések és műtétek utókezelésére,
a központi és periferikus idegrendszer, idült gyulladásos izületi betegségek,
valamint nőgyógyászati bántalmak gyógyítására is kiválóan
alkalmas. Nagyon jó eredményeket értek el élsportolók felkészítésében is, hiszen a román
sportolók szinte állandó jelleggel itt készültek fel a nagy világversenyekre
(mindenekelőtt tornászok, atléták, labdarugók). 4. Félixfürdő gyógyászati és idegenforgalmi
létesítményei. A múlt század végén, az akkori viszonyokhoz
képest korszerű fürdővel egybekapcsolt szállodák épültek. (Menyhért és Viktor szállók, 1898). A szerényebb igényű betegek részére
épült a Békés szálló. A helyi, városi lakosság tömeges
befogadására épült meg a szabadtéri strandfürdő, öltözőkkel
és egyéb kiszolgáló létesítményekkel együtt. (Ez az
1976 évi teljes felújítása után télen-nyáron üzemel). Ezután
e század közepéig szinte minden változatlan maradt. Az ötvenes évek elején
néhány nagyobb államosított vállalat építtetett üdülőket
saját dolgozói részére. Ezek közül a legnagyobb az akkori Breiner Béla
nyomdaipari vállalat üdülője, (Tervezője Elkán Károly építész) amely manapság gyermeküdülőként működik. Az
ötvenes évek végén épült meg az 5000 m2 felületi nagy strandfürdő,
amely napjainkban is üzemel. (Tervezője Niculin Ioan építész, Marginean Vasile statikus, Budur Cornelia közmű-tervező, Bakó Attila épületgépész). Az első, a mai igényeket megközelítő szállodát
1963-ban építették, amely az egykori Menyhért és Viktor szállodákat
köti össze, mindössze 80 férőhellyel. (Tervezője Pataky László építész, Ilea Traian épületgépész). 1965-ben kivitelezésre került a két fürdő
komplex ivóvíz-ellátása, a nagyváradi vízművektől, ami előfeltétele
volt a további fejlesztéseknek. Ezzel párhuzamosan elkészült a térség
általános rendezési terve (Vezető tervezője Orbán Károly építész,
Budur Cornelia és Bakó Attila gépészek). Tizenöt évvel később
az új rendezési tervet Szabó Arnold és Máté László építészek
készítették el. Az első önálló szálloda 150 férőhellyel
1969-ben épült fel és Nufarul (Tavirózsa) néven válik ismertté. (Tervezői:
Moisi Alexandru építész, Zimmermann Károly építész, Sárga
József és Ilea Traian épületgépész, Fülöp Lajos villamos-tervező). Ugyanez a tervező csoport tervezi meg 1970-ben a kereskedelmi üzletközpontot,
melyben helyet kap a postahivatal is. 1970-ben néhány társasház épül a
kiszolgáló személyzet részére. Ugyanekkor épül meg az új
vasútállomás épülete (Tervezője Habuczky József építész). Ugyancsak 1970-ben készül az első, mai értelemben
is modern, 400 férőhelyes Félix gyógyszálló komplexum, saját hidroterápiás
részleggel, medencékkel, orvosi rendelőkkel és élelmezési blokkal. A
gyógyászati részleg napi 1000 fő ellátására alkalmas. (Tervezői
a mellékletben szereplő fényképen vannak feltüntetve). Az épülő és tervezett gyógyszállók
biztonságos termálvíz ellátására időközben sor kerül
a már említett termálkutak fúrására. 1970-71-ben készül el
a termálvizek egységes hasznosító rendszere. (Csővezetékek, szivattyú-állomások,
termálvíz tározók, hűtőrendszer, stb.). Ez a komplex rendszer nem csak
gyógyászati, de energia-takarékossági szempontok figyelembevételével
készült. (Tervezők: Szűcs Lóránd gépész, Varga Ágnes
és Zimmermann Károly statikusok). 1971-ben kezdődik el a mai napig is legnagyobb befogadóképességű
gyógyszálló, a Szakszervezetek Országos Tanácsának beruházásában.
Ennek a két ütemben felépült komplexumnak a befogadóképessége 1500
fő, kétágyas, fürdőszobás szobákkal. Az épületnek 3
hotel-szárnya, gyógyászati részlege, élelmezési blokkja (4 étteremmel)
és 300 férőhelyes színházterme is van. (Építészak: Tripa János, Tripa Constantina,
Szabó Arnold, Máté László, statikusok: Malita Florica, Takács László,
Lobaza A., Tamas Sarolta, gépészek: Szűcs Lóránd, Pop Ioan, Vincze János,
Sárga József, Cupsa Ioan, villamos: Beniczky S. Tod Petru és Tet Remus, technológus:
Mot Andrei és Máté József) 1972-ben épül fel az első nyilvános fedett medence,
a régi strandfürdő mellé, melyet Apolló fürdő néven ismernek. (Építész: Abrudean Emilia, gépész: Pop
Ioan). Az épület tervezője a Román Építőművészek Szövetségének
díját kapta meg 1973-ban. A bevezetőben említett, kihelyezett tervezőcsoport
megszervezése után (1973 október) egymás után épülnek az újabb
gyógyszállók. 1974-ben készül el a vasútállomás előtti
Termal nevű, 400 ágyas gyógyszálló
komplexum. 1975-ben megépül a SZOT-1 gyógyszálló szabadtéri strandfürdője
a kapcsolódó létesítményekkel együtt, ami biztosítja a téli
üzemeltetést is. 1977-ben elkészül az ugyancsak 400 férőhelyes
Lotus gyógyszálló. Két évvel később
épül fel a luxusigényeket is kielégítő 400 férőhelyes, körpanorámás
Hotel Belvedere, amelyet Ceausescu utasítására át kellett "keresztelni"
International névre (A bécsi Belvedere palotához fűződő
és a románságot sértő emlékek miatt). Ezután a további sorrend: 1980: Hotel Crisana 200 férőhellyel. Ennek beruházója az
akkori állampárt, az RKP. 1981: Hotel Poienita ("Tisztás") 306 férőhellyel. 1987-ben megépül
a fürdőhely kulturális központja, melyben helyet kap egy 400 férőhelyes színházterem
is. Ugyanebben ez évben kezdődik el az újabb, 1100 férőhelyes 2. számú
szakszervezeti Muncelul nevű (SZOT-II) gyógyszálló megépítése.
Gyógyászati részlege napi 3500 beteg ellátását biztosítja (Külső,
bejáró betegekkel együtt). . Ennek a szállónak is teljesen önálló,
saját szabadtéri strandfürdője valamint kiszolgáló létesítményei
is vannak. (Tervezők:
Szabó Arnold, Máté László, Köteles Lajos, Szűcs Judit építészek,
Wanek Péter, Stoicea Stefan, Varga Lajos és Szántó János statikusok, Szűcs
Lóránd, Ion Vasile, Barth Magda és Vincze János gépészek, Beniczky
Sándor és Fülöp Lajos villamos tervezők, Bonta Eugenia és Costras D-tru közmű
és utász tevezők) 1987-88 között további három gyógyszálló
épül és az Unirea (Egyesülés), Somes (Szamos) és Mures (Maros) nevet kapják. Ezek együttes befogadóképesség
1300 fő. (Tervező: ISLGC Bukarest: Hudita H, Ileana Nediu építészek,
I. Barbani statikus, N. Haschi villamos-tervező) E létesítmények sorában utolsóként
készül el az Egészségügyi Minisztérium beruházásában
a 150 férőhelyes Rehabilitációs Balneológiai Klinika, ugyancsak teljesen önálló gyógyászati és élelmezési
blokkal.
(Építész: Szabó Arnold, gépész: Szűcs Lóránd,
Mot Andrei és Pop Ioan, villamos: Beniczky Sándor, közmű: Bonta Eugenia) Ez a létesítmény országos szinten biztosítja a balneológus
szakemberek képzését. Mindkét fürdőhely valamint a közeli Szentmárton községben megépült új lakónegyed
(Itt 500 lakás épült a fürdőhely alkalmazottai részére)
távhő-ellátására megépül a nagyváradi 2. sz. hőerőműtől a
2xDN400 mm-es, mintegy 8 km. hosszúságú távhő-vezeték (150/70 fokos forróvíz)
és elosztó hálózat. Ennek következtében a korábban megépült
olajtüzelésű kazánházakat hőközpontokká kellett átalakítani,
ami a nagyobb kényelem biztosítása mellett jótékony hatással volt a fürdőhely
egészségesebb, füstmentes környezetének a biztosítására.
Tervező:
ISPE Bukarest (gerincvezeték) valamint Szűcs Lóránd (elosztó hálózat
és alközpontok) gépész és Stoicea Stefan statikus. Félixfürdőn 1989 végén a következő
szállodák üzemeltek:
A fenti gyógyszállók és szanatóriumok
majd mindegyikéhez saját szabadtéri strandfürdő és fedett (külön
férfi és női) medencék is tartoznak. A szabadtéri strandok téliesítve
vannak, fűtött öltözőkkel és egyéb közösségi helyiségekkel.
A medencékben a vizet naponta cserélik. Üzemelés alatt a vízcsere folyamatos (a
térfogat 30%-ának mértékéig). Az 1989-es rezsimváltás óta újabb szállodák
nem épültek, jelenleg a gomba-módra szaporodó magánpanziók iránt
van inkább fizetőképes kereslet. 5. Fontosabb tervezési szempontok A több mint 10 gyógyszálló és szanatórium
tervezése során, a balneológus szakorvosokkal (Dr. Laviniu Munteanu, Dr. Ignatie Berindei, Dr. Ludovic Grigore és
mások) együttműködve egyre tökéletesebb megoldások
alakultak ki. Külön szociológus foglalkozott a külföldi turisták és betegek
véleményének felmérésével és rendszerzésével. Ezeket
a tervezés során a tervezők a lehetőségekhez képest igyekeztek figyelembe
venni. Ezért a vendégek és a kiszolgáló személyzet kényelme és
a jobb munkakörülmények szempontjából a utolsóként tervezett nagy
gyógyszálló, a Muncelul (SZOT-II) tekinthető az egyik legsikerültebbnek. Nem a tervezőkön múlott, hogy a nagy befogadóképességű
szállodákat aránylag kis területen, kellett megépíteni, amit csak
az emeletek számának a növelésével lehetett elérni. (általában
10-12 emeletesek). Ezzel a fürdőhely elvesztette meghitt, családias jellegét és
emberi léptékét. Ennek ellenére a külföldi vendégek elismeréssel
nyilatkoztak nem csak az itteni gyógyvizek jótékony hatásáról, de a szállodák
kényelméről is. Minden gyógyszállónál az alapvető
funkciókat ellátó tömbök (hotel-rész, száraz és vizes gyógyászat,
konyhák, éttermek, mosodák, szórakozási létesítmények,
stb.) külön-külön épülettömbben kerültek elhelyezésre, de úgy,
hogy a betegek és vendégek mindent könnyen elérhessenek, anélkül, hogy az
épületből ki kellene lépniük. Így sikerült a zavaró hatásokat
(zaj, pára, konyhai szagok, stb.) kiküszöbölni. Gépészeti szempontból fontos volt az igen hosszú
és állandó karbantartást igénylő vezetékek (különösen
ami a termálvíz-vezetékeket illeti) könnyű hozzáférhetőségét
biztosítani. Ezért az épületek alatt több száz méter hosszúságban
járható, szellőzethető csőalagutak vannak. A nedves gyógyászati részlegeken (hidroterápia,
gyógymedencék) nagy jelentősége van az állandó légcserét
biztosító szellőztető rendszereknek. Ezek leállása esetén egyrészt
jelentős mértékben károsodik az épületek szerkezete, másrészt
pedig a belső terek magas páratartalma árt a betegek és a személyzet komfort-érzetének
és egészségének. Néhány évvel az üzembe helyezés után
néhány gyógyászati épületnél a falak és födémek
a belső levegő magas nedvességtartalma miatt károsodtak, ami a gépészeti
berendezések – enyhén szólva – nem szakszerű üzemeltetésének a következménye.
(Pl. a fedett medencéket már este feltöltötték forró termálvízzel,
a takarékossági és egyéb okok miatt a szellőző-berendezéseket
nem üzemeltették.) 6. A gyógyvíz-szolgáltató rendszer rövid
ismertetése. Ha az 50-100 évvel korábban épült fürdőmedencék
mindegyike saját hőforrásra épülhetett, ma már a nagy gyógyszállók
termálvízzel való ellátására csak egy egységes szolgáltató
rendszer létrehozásával valósulhatott meg. E rendszer tervezésénél
a következő feltételekből indultunk ki: 1. A
rendelkezésre álló hévíz-kutak közel azonos minőségű
gyógyvizet szolgáltatnak, tehát ezek egymással keverhetők. 2. Minden
gyógyfürdőhöz úgy meleg (kb. 46 fokos), mint hűtött (kb. 36 fokos) gyógyvizet
kell biztosítani. A felhasználás színhelyén az orvosi utasításnak
megfelelő mértékű keveréssel lehet elérni a különböző
balneológiai kezeléshez szükséges optimális hőfokot. 3. Gyógyvizes
kezelést kizárólag csak a délelőtti órákban, 6-13 óra között
szabad végezni. Mivel az így kialakuló csúcsfogyasztás meghaladja a kutak engedélyezett
hozamát, elengedhetetlen legalább a hűtött termálvíz tárolása,
elsősorban a legnagyobb vízigényt jelentő gyógymedencék feltöltésére. 4. A
fedett (belső) medencék feltöltése kizárólag a hajnali órákban
történjen, közvetlenül nyitás előtt. Tilos a termálvizet a gyógymedencékben
tárolni és hűlni hagyni, mert a magas páratartalom az épület elemeit tönkreteszi. 5. A
termálvíz hűtésekor felszabaduló hőenergiát lehetőleg hasznosítani
kell. 6. A
termálvizet csak zárt rendszerben (hőcserélőkben) szabad hűteni. Nyitott
rendszerben történő hűtéskor (pl. hűtőtoronyban), több évtizedes
tapasztalatok szerint, az itteni víz gyógyhatása erősen csökken. Ezen feltételek figyelembevételével létesült
a ma is üzemelő rendszer, mely a kutaktól a gyógyvizet egy 500 m3-es puffer-tartályba
szivattyúzza. A termálvíz egy részének hűtése zárt rendszerben,
ellenáramú hőcserélőkben történik. Az így nyert hőenergiát
a használati melegvíz előmelegítésére lehet használni Az előmelegített
hidegvíz hőmérséklete eléri a 30-32 fokot, ami jelentős hőenergia-megtakarítást
eredményez. A külső termálvíz-szállító vezeték-rendszer föld alatti vasbeton védőcsatornába lett tervezve. Rendkívüli
jelentősége van a csővezeték rendszer helyes kialakításnak, az adott
vízminősének leginkább megfelelő anyagok, hőcserélők, berendezések,
műszerek, stb. helyes megválasztásának. A Félixfürdőn alkalmazott
elosztó- és hőenergia-hasznosító rendszer elvi vázlata a 9. sz. mellékletben
lett megadva. A meleg termálvizet szállító csövek anyaga üvegszálas
poliészter. Ezeket svéd licenc alapján már a 80-as években Romániában
gyártották. A többéves tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a csövek jól bírják
a közel 50 fokos hőmérsékletet, vízkőlerakódás sem képződött.
A hűtött termálvíz szállítása kemény PVC csövekben történik.
A korábbi évek tapasztalatai alapján a termálvíz erős korróziós
hatása illetve a lerakódás miatt acélcsövek alkalmazása nem jöhetett
szóba. Ahol a korábbi években acélcsöveket használtak, két év
után ki kellett cserélni a csöveket. Ezért termálvíz szállítására
acélcsövet csak rövid légvezetékeknél alkalmaztunk, ahol a vezetékek
3-5 évenkénti cseréje könnyen megoldható. A korróziót, ill. lerakódást
gátló inhibitor alkalmazása gyógyvizek esetében nem jöhetett szóba. A műanyag csövek hőszigetelés nélkül
kerültek beépítésre. Az aránylag rövid távolságok (néhány
száz méter) és a magas vízhozamok következtében legfeljebb 2-3 fokos lehűléssel
kellett számolni, ami nem indokolta volna a hőszigetelés magas költségeit. A hidroterápiás
gyógyászati részlegek belső gyógyvíz-hálózata részben
szintén műanyag csövekből. ill. a csatlakozási helyeken rozsdamentes acélcsőből
készültek. A balneológiai gyógyászati eszközök és armatúrák
egy része román gyártmányú, másik része importból származik
(pl. un. stangerbad, víz alatti masszázs, fiziko-terápiás gyógyászati
eszközök, stb.) Építészeti szempontból nagy körültekintést
igényel a belső gyógymedencék szigetelése és a felhasznált beton
minősége. Minden medence teljes felülete alulról ellenőrizhető és
hozzáférhető kell legyen. Ezért ezek mintegy „belógnak” az alagsori
szintbe. Az állandó vízcsere miatt nagy jelentősége van a túlfolyó
rendszer helyes kialakításának. Az összes nedves-terápiás részlegek, ahol a betegek
szükségszerűen mezítláb közlekednek, padlófűtéssel vannak
ellátva. Ezek üzembiztos működése érdekében eredeti módszer
lett alkalmazva, ami kizárja az esetleges csőrepedés esetén a födém-elemek
károsodását. Tapasztalataink alapján a gyógyfürdők teljes
építészeti és gépészeti felújítására normális
karbantartás esetén 15 évenként van szükség. A karbantartási munkák
elhanyagolása esetén egyrészt ez az időszak nagyon lerövidülhet, másrészt
pedig a mind gyakoribbá váló üzemzavarok hátráltatják a gyógyító
munkát. A tervezett létesítményeknél a gyógymedencéket
naponta leürítik, takarítják és fertőtlenítik, majd reggelente friss
gyógyvízzel töltik fel. Vízforgató berendezést sehol sem alkalmaztunk,
mert gyógyvizek esetében ez értelmetlen. Abban az időben a rendelkezésre álló
nagy vízhozamú kutak egyébként sem indokoltak ilyen megoldást, különös
tekintettel a jelentős volumenű beruházásra. Természetesen, ha a
medence csak üdülési célokat szolgál, vízforgató berendezéssel
rengeteg vizet lehet megtakarítani, illetve kevesebb vízzel is lehet nagyobb medencét üzemeltetni.
A folyamatos, óránkénti vízcsere mértéke eléri a medence térfogatának
30 %-át. Az egy betegre eső napi gyógyvíz-szükséglet megközelítőleg
1000 l/fő, nap. A használati melegvíz napi fogyasztása kb. 250 liter/fő. Mint már a fentiekben említve lett, az épületek
hőellátása a nagyváradi II. sz. (keleti) hőerőműtől,
150/80 fokos forró vízzel történik. A nagyobb szállodáknak saját
hőközpontja van. Ezek átlagos kapacitása 5-7 Gkal/h. (5,8 – 8,1 MW) Az egész gyógyfürdő-övezet
maximális téli (beleértve a kiszolgáló személyzet részére
Szentmárton községben épült mintegy 500 lakást) megközelítőleg
50 Gkal/h. A gyógyszállók egy ágyra vonatkoztatott évi hősszükséglete
mintegy 10-12 Gkal/év. A vízellátás a nagyváradi vízművektől
biztosított. A keletkezett szennyvizet szintén a városi szennyvíztelep veszi át.
(Tervezők:
Coste Viorel, Petre Unita, Lintner Béla és Banov Vasile.) Irodalom: Laviniu Munteanu: Baile Felix – Baile 1 Mai (román nyelven) Sport kiadó, Bukarest
1979 Kisgyörgy Zoltán – Kristó András: Románia
ásványvizei (magyar nyelven), Tudományos
kiadó,
Bukarest, 1978 Dr. Szabó Árpád: Ape si gaze radioactive din Romania (Romániai radioaktív
vizek és gázok)
(román nyelven). Dacia kiadó, Kolozsvár, 1978 Péter I. Zoltán: Félixfürdő története képekkel. Litera kiadó Nagyvárad, 1995 Péter I. Zoltán: Félixfürdő (Helytörténet), Nagyvárad
1998 Dr. Boldizsár Tibor: A geotermikus energia hasznosítása. Műszaki könyvkiadó
Bp., 1965 Szabó Arnold: Monografia Bailor Felix si 1 Mai. (Kézirat ill. előadás) Telepy Marcell, Hutyra G. Zoltán: A szentmártoni rendház, kastély és Félix-fürdő története.
Nagyvárad, 1997. Szűcs Lóránd: Recuperarea caldurii apelor termale la Baile Felix (A félixfürdői termálvizek hőenergiájának hasznosítása) Előadás
az országos energetikai értekezleten. Kolozsvár, 1974
Valamint a továbbiakban mellékelt sajtószemelvények. (ezek
az internetes változatban nem szerepelnek) . *** Utószó
2001-05-11 én: Ma már néhány dolgot másképpen látok, mint amikor a fenti tanulmányt megírtam. Különösen fontosnak tartom megjegyezni, hogy az utóbbi 2-3 évben a magyarországi gyógy-idegenforgalom rendkívül látványos fejlődésnek indult. A közelmúltban az Orbán-kormány által meghirdetett Széchenyi terv kiemelten kezeli a termálgyógyászat fejlesztését, százmilliárdos nagyságrendű fejlesztések előirányzata révén. Ezért ez a gyógyturizmus méltán válik a magyar nemzetgazdaság egyik húzó ágazatává. Sz. L. |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||