Biztonság és takarékosság*
Vége a télnek, indul a szezon. Nem csak az idegenforgalmi, de – a megszorító intézkedések ellenére – a lakásépítések, felújítások és korszerűsítések szezonja is. Ezért is hasznos lehet felhívni a balatoni polgárok figyelmét a lakóházak biztonságos és energiatakarékos fűtésének néhány kérdésére. Meglehetősen szerteágazó témáról van szó. Ezért csak három, egymással szorosan összefüggő elemmel szeretnék foglalkozni, melyeknek meghatározó jelentősége van a biztonságos és takarékos fűtés szempontjából: nyílászárók, kazánok és kémények. Csak az elmúlt fűtési szezonban alig telt el hét, hogy ne értesültünk volna tragédiákról, melyekben családok pusztultak el, csak azért, mert az otthon melegének megteremtésénél valaki gondatlan volt, vagy súlyos hibát vétett.
Egy épület energiatakarékos fűtése, csak a hatályos szabványoknak megfelelő, helyesen megválasztott határoló felületekkel (falak, födémek, nyílászárók, stb.) és korszerű épületgépészeti berendezésekkel (kazánok, fűtőtestek, szabályozók, stb.) valósítható meg. A hőszigetelés fontosságát jól szemlélteti az a lehetőség, hogy télen, egy különlegesen hőszigetelt helyiség normális belső hőmérséklete akár fűtés nélkül is biztosítható. Ugyanis egy ilyen helyiség határoló felületein kiáramló minimális hőveszteséget kompenzálni lehet a világítás, az elektromos készülékek és a bent tartózkodó személyek hőleadásával. Más kérdés, hogy a tökéletes hőszigetelés többe kerülne, mint a helyiség hagyományos módon történő fűtése. Ezért fontos a két fajta költség (hőszigetelés és fűtés) optimumának elérése.
Nyílászárók. Az utóbbi években, széles körben elterjedt, mondhatni divattá vált a kiváló hő- és zajszigetelő, légtömör zárást biztosító műanyag vagy fém nyílászárók alkalmazása. De fel kell hívni a figyelmet arra a hátrányira is, hogy a tömör zárás miatt, gyakorlatilag megszűnik a helyiségek infiltráció (beszivárgás) útján történő szellőzése. Ennek legalább két káros következménye lehet:
1. Ha az ilyen ablakokkal rendelkező helyiségeket, éppen az energiatakarékosság miatt, csak nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem szellőztetik, a belső légtérben megnő a levegő páratartalma (egyéb hátrányokról nem is beszélve). Tudni kell, hogy egy átlagos lakásban, négy személlyel számolva, naponta mintegy 15 liter víz (pára) kerül a lakáson belüli légtérbe, mivel minden emberi tevékenység szükségszerűen párakibocsátással jár (főzés, mosdás, mosás, szárítás, izzadság, stb. miatt). Ha ezeken túlmenően a lakásban még sok szobanövény is van, akkor az elpárolgó vízmennyiség még nagyobb is lehet. Amikor a belső levegő már nem képes több vízpára befogadására (mert nem nyitnak ablakot), a nedves levegő megközelíti a telítettségi állapotot, és a pára kicsapódik (kondenzálódik) a helyiséget határoló hidegebb falakra. A fal nedvesedésének, penészesedésének veszélye különösen a külső falaknál levő szekrénysorok, faliképek mögött fordulhat elő, ahol kevésbé cirkulál a levegő. Ilyenkor a tulajdonos leginkább a tervezőt, kőművest és azok felmenőit átkozza, holott lehet, hogy ő maga a hibás. Ebből következik, hogy a szellőzésre fordított hőenergia nem takarítható meg, még tökéletesen záródó ablakok megléte esetén sem.
2. Különösen veszélyes helyzet alakulhat ki, ha légtömör zárású nyílászárókkal rendelkező lakásokban nyílt égésterű gázkészülékek (pl. fűtőkazánok, gáztűzhelyek, kéményes gázkonvektorok, stb.) üzemelnek, melyek az égéshez szükséges levegőt a belső légtérből kapják. Ilyenkor gondoskodni kell szellőző nyílások kialakításáról vagy gyakoribb szellőztetésről, mert egyébként fennáll annak kockázata, hogy a benti levegőből fokozatosan elhasználódik az égést (is) tápláló oxigén. A tökéletes égéshez az elméletileg szükségesnél valamivel több levegőre van szükség. Ha ez nem biztosított, tehát kevés az oxigén (normál körülmények esetén a levegőben az oxigén részaránya kb. 21%), egyrészt csökken az égéskor felszabaduló hőenergia, másrészt pedig, mérgező szénmonoxid keletkezik. Belégzéskor a szénmonoxid kötődik a vér hemoglobinjához és gyors, fulladásos halált okoz. Mivel a szénmonoxid színtelen, szagtalan gáz, műszerek nélkül nem lehet érzékelni. Ugyanakkor kevéssel könnyebb a levegőnél, így feljut az épület magasabb szintjeire is. Az égéshez szükséges levegő hiányát fokozhatja a konyhai gáztűzhelyek fölötti elszívó ernyő megléte is. A könnyebb érthetőség kedvéért lássuk a következő példát: Egy átlagos, 20 kW-os cirkókazán működéséhez óránként mintegy 20 köbméter levegőre van szükség. Ezzel szemben egy jól szigetelt, 2 négyzetméteres ablak résein legfeljebb csak 3 – 5 köbméter levegő tud beszivárogni, ami a szükséges mennyiségnek csak kb. 20 %-a.
Fentiek ellenére, szó sincs arról, hogy bárkit is lebeszélnék az új típusú nyílászárók alkalmazásáról, de legyünk körültekintőek, vegyük figyelembe, hogy beépítésük esetén nagyon fontos a rendszeres szellőztetés. Egyébként a legújabb típusú ablakon már olyan automatikusan működő zsaluk is lehetnek, melyek a belső légállapot függvényében záródnak, illetve nyílnak, biztosítva ezzel az optimális légcserét, ablaknyitás nélkül is. Itt említem meg, hogy különleges igényeket is kielégítő épületeknél (szállodák, irodák, üzletek) az ablakok nem nyithatók. Ilyen épületeknél a belső levegő optimális feltételeit („kondícióit”) központi légkondicionáló rendszer biztosítja (hőmérséklet, nedvesség, pormentesség, csiramentesség, stb.). Az ilyen légkondicionáló (klimatizáló) berendezések nem téveszthetőek össze a háztartásokban, irodákban mind gyakrabban használt egyedi léghűtőkkel („klímákkal”), melyek légcsere nélküli kivitel esetén, egészségügyi szempontból ugyancsak kifogásolhatók.
Gázkazánok. Egy fűtési rendszer kialakításánál központi szerepe van a gázkazán (falikazán, cirkó) helyes kiválasztásának. Ehhez mindenekelőtt ismerni kell az épület hő-szükségletét (fűtés, melegvíz), ami számítással határozható meg. Sajnos, a gyakorlatban erre nem sok figyelmet fordítanak, mert a szükséges teljesítményt egyszerűen a légtérfogat és az irányadó fajlagos hőszükséglet összeszorzásával határozzák meg. Ez azért hibás eljárás, mert valójában a szükséges hőmennyiség nem a helyiség térfogatától, hanem a határoló felületek fajtájától, nagyságától, anyagminőségétől és helyzetétől, valamint a külső és belső hőmérséklet közötti különbségtől függ. Egyszerűsített számítás esetén, egyes helyiségekben túlméretezettek, másokban alulméretezettek lesznek a fűtőtestek, az üzemeltetés során pedig, energia-pazarlás keletkezhet. Ezért a központi fűtési rendszer tervezését lehetőleg szakemberrel kell elvégeztetni. Ugyancsak találkozni lehet egy másik hibás szemlélettel, amikor az építtető a nagyobb üzembiztonságra hivatkozva a ténylegesen szükségesnél nagyobb teljesítményű kazán beépítését kéri, „biztos, ami biztos” alapon. Tudni kell, hogy a korszerű gázkazánok hatásfoka legalább 90%-os (a kondenzációs kazánoknál 100% fölötti is lehet). Ez a maximálisan elérhető hatásfok azonban csak a kazán a névleges teljesítményhez közeli terhelésénél érhető el! Ha például valaki vásárol egy 28 kW-os kazánt, holott a szükséges fűtési teljesítmény csak 14 kW, akkor a nagyobb teljesítményű kazán sohasem fog maximális, a gyár által garantált hatásfokkal üzemelni. Az éppen megfelelő teljesítményű kazán nem csak olcsóbb, de a jobb hatásfok következtében kevesebbet is fogyaszt. Ami a „lassan mondott” gázáraknál egyre fontosabb szempont.
Ha az építtető a most divatos (egyébként tényleg szép) légtömör zárást biztosító nyílászárókat épít be, akkor ajánlatos nem csak zárt égésterű kazánt, de elektromos, kerámia-lapos tűzhelyet is beszerezni, mert ezek a berendezések a belső légtér levegőjének elhasználása nélkül üzemelnek. Igaz, ezek a készülékek drágábbak, de egyben biztonságosabbak is. Ugyanakkor meglévő épületeknél nem mindig adottak a beépítésükhöz szükséges műszaki feltételek.
Még egy fontos megjegyzés: gázkészülékek betervezését, beépítését és karbantartását csak hatósági engedéllyel rendelkező szakemberek végezhetik! Óvakodjunk a kontároktól!
Égéstermék-elvezető kémények. A helyesen kiválasztott és beépített gázkazánok biztonságos és energiatakarékos működésének feltétele a műszaki előírásoknak megfelelő kémény megléte és rendszeres karbantartása. A jó kémény megakadályozza az égéstermék bejutását a lakótérbe. A műszakilag nem megfelelő, szakember által nem bevizsgált kémény nem tudja biztosítani a gázkazán működéséhez szükséges huzatot, ennek következményeként az égésnél keletkezett széndioxid elfojt(hat)ja az égést. Az ugyancsak színtelen és szagtalan széndioxid mintegy másfélszer nehezebb a levegőnél, ezért ha rossz a kémény, először a helyiség alját, illetve az alacsonyabb szinteket (pince, alagsor) tölti ki és okoz fulladást, még mielőtt a bent tartózkodók észlelhetnék a vészhelyzetet. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy csak megfelelő keresztmetszetű, béléscsővel ellátott, illetve hatósági engedéllyel rendelkező kéményseprő cég által bevizsgált és engedélyezett kéménybe szabad a gázkazánt, vagy egyéb, égéstermék-elvezetést igénylő gázkészüléket bekötni. Régi építésű, vagy hibásan tervezett házaknál gyakran lehet látni a külső fal mentén utólag szerelt, csillogó fém kéményeket. Az ilyen kémény, amellett hogy rém csúnya (ezeket ki engedélyezi?), nagyon veszélyes is lehet, amennyiben nincs hőszigetelve. A hőszigetelés nélküli, szabadba szerelt fémkéményben az égéstermék gyorsan lehűl, így nem jöhet létre a készülék biztonságos működéséhez szükséges huzat. Ilyen hibásan megépített kémény okozta nemrég egy egész család értelmetlen pusztulását Budapesten. Pedig ez a tragédia egy szép, új építésű, családi házban történt….
Az otthon melegének biztonsága nagy körültekintést igényel. Ha így járunk el, nem csak gázfogyasztásunk lesz takarékosabb, de ami még fontosabb: óvjuk családunk egészségét és biztonságát is.
Szűcs Lóránd
okl. épületgépész-mérnök
*) A cikk 2003-ban készült.